HTML

A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

"Az őrület és a határán."

Napi okosság:

Címkék

alvás (3) barátok (32) betegség (5) bkv (9) blog (2) budapest (18) buli (14) család (7) desszert (3) egészségügy (1) egyiptomi (2) éjszaka (12) emberek (18) evészet (11) film (1) fogyás (1) fraktál (1) halottaknapja (1) hétvége (6) humor (11) internet (16) ismerősök (1) karácsony (5) kopt (2) kritika (11) munka (5) nyár (5) nyomorom (10) öröm (7) otthon (13) pályázat (2) suli (14) utazás (5) vevészet (2) vizsgaidőszak (3) zh (5) Címkefelhő

2010.07.16. 15:41 Pippi

Restart.

Megint tanúi lehettek egy újjászületésnek… Népes olvasótáborom (háh…khm… na, ne viccelődjünk, kérem szépen) kívánságának eleget téve (én, hazug disznó) ismét bővítem a közkincset, hozzájárulok az univerzum teljességéhez. Na. 

Mivel itthon nincs stabil internetkapcsolat, s azt a csekély mennyiségű és rossz minőségű „jelet” is csak a nyugati szél fújja felénk, Májkroszoft Vördben pötyögök, aztán ctrlc-ctrlv. Épp most tettem le egy nagyon érdekes könyvet. Azért tettem le, mert az utolsó pár percben olyan érzésem támadt, hogy ha tovább olvasom, pszichotikus rohamomban hirtelen krisnás leszek… Nem akarom megsérteni senkinek a vallási nézetét, de ez a könyv komoly hipnotikus erővel bírhat –mi más célt szolgálna a sok-sok-sok ismétlés, mely az adott könyv eredeti voltát hirdeti… Szóval vagy írói eszköz az agymosásra, vagy a fantázia hiánya (nincs mivel kitölteni egy normális előszó-helyet). Nevezzük nevén a dolgokat, a Bhagavad-gita-t olvasom, jegyzem meg: élvezettel! Megtaláltam benne a gyönyört, szanszkrit szövegek formájában. Feléledt bennem a javíthatatlan rejtvényfejtő oknyomozó bölcsészkislány, úgyhogy tollat- papírt ragadtam, majd nekiálltam megfejteni. Mivel a szöveghez van átírás és fordítás, sőt még szószedet is (melynek minőségét hozzáértés hiányában nem minősíthetem), egész jól elszórakoztam az egyes jelek beazonosításával. Büszkén hencegek vele, hogy röpke két óra ráfordítással kb. 30 jelet felismerek, rájöttem pár nyelvtani összefüggésre is (ezek helyességét utólag ellenőrizni fogom) és rájöttem, hogy érdemes lenne több „egzotikus” nyelvbe beleszagolnom. Csak hobbi gyanánt… Érdekes lenne, ha a jövő évi fordítóversenyen újegyiptomi és szanszkrit kategóriában is indulnék… Na, itt megörökíteném, hogy 2010.júniusában kihirdették a műfordító pályázat eredményét: megnyertem. Monitorpixelt nem tűrő szavakkal éltem abban a pillanatban (és még utána vagy két hétig). Végre valamiben jobban teljesítettem, mint vártam. Végre első voltam. Végre vége lett a félévnek is. Jelentem, másodév letudva. (Folyt köv.) 

Szólj hozzá!

Címkék: nyár vizsgaidőszak otthon


2010.06.27. 20:55 Pippi

Már megint.

Hamarosan újraindulok. Nem mintha eseménytelen fél év lett volna, de most van időm behozni a lemaradást, vagy mi a szösz. Rettegj, internet!

1 komment


2009.12.21. 22:47 Pippi

Tansszéki karácsony

Ez egy felejthetetlen élmény volt, vitathatatlanul megismételhetetlen, kolosszális, juhuje. Ittunk, ettünk, mulattunk, megismerkedtünk felsőbbévesekkel, begyűjtöttünk pár elismerést a házi készítésű Baileys-ünk miatt, sőt, szóba álltunk egy-két Tanárral is (igen, nagy T, mert megérdemlik...). Jó sokat kacagtunk bizonyos beceneveken (emlékeztetőül írtam), meg úgy egyáltalán mindenen. Az évfolyamunkról hatan, az elsősök közül ketten jöttek el, összesen cca. 30-40 fő volt jelen, amin meg is döbbentünk. Bizonyos részleteket itt nem fejtek ki, de lehet érdeklődni, jó sok Reichstag-szindrómás sztorialappal szolgálhatok... Hehh.

A családi karácsonyunk idén is békében, boldogságban, szűk körben és illatfelhőben telik, sokat beszélgetünk (és eszünk), alkoholizálunk (és eszünk), tanulgatok (és közben eszek), meg várom, hogy a Párom is csatlakozzon (igen, végre megint ellátogat szeretett Göcsejembe). A Mókusoknak a karácsonyi meglepetéseket továbbítottam, ex libriseket kaptak, eddig osztatlan sikerem volt, s ez nagy örömmel tölt el. Rengeteg ajánlatot ajándékot kaptam (Freud, a rohadt életbe'!), a legfontosabbak már Pesten vannak (Apu jött értem és hozta őket): a szekrényem, ami valami csúúúúcs, meg a kávéfőzőm (wuhuhuááááá!!!!!!! nyiháááá! jeheheeeee!). Voltunk Tutanhamon kiállításon, hát, vegyes érzelmek maradtak hátra nálam. Made in China. Vizsgák vegyesen sikerülnek, eddig nem vagyok elégedetlen, szerencsére. Ó és:

ezúton szeretnék nagyon boldog, illatos-omlós karácsonyt kívánni ("occón, öccá'!"), főleg Olinnak, Ninának, Ednek, Kirának, Mókusaimnak, Jaynek, BlackHandnak, Bleednek (neszeNeked), ésatöbbi ésatöbbi. Szeretettel.

Hórusz legyen Veletek.

1 komment

Címkék: család pályázat karácsony otthon evészet


2009.12.13. 22:45 Pippi

Mintamókus

... fenn a fán, az úttörő oly vidám... A zegyetemista meg feszcsis, stresszcsis, depresszcsis -ha úgy tetszik, apokaliptikus hangulatban ücsörög a semmi közepén. Na, ehhez én ezzel eddig nem azonosultam. Kirán már látszanak az idegpályákat támadó vizsgadrukk jelei, Kedvesemtől is gyakrabban hallom, hogy tanul. Mindenki bizonyításra készül. Feltűnt, hogy eltűntem én is? Dolgom van. Most például feszülten figyelem a 22 évente sötétség című monumentális filmremeket -pedig már akkor is untam, amikor csak hatodszorra ment a közismert kereskedelmi csatornákon. Mindeközben -hát igen, a duplaiksz kromoszómáknak hála- még legalább négy dolgot csinálok... Előttem van például egy táblázat is. Ha valaki bátor és jobban szemügyre veszi, feltűnően hasonlónak találhatja bizonyos ógörög igeragozási segédlethez, amit "paideu-táblázat" néven ismernek... Erről többet nem szeretnék beszélni... A másik oldalamon ott a laptop, amin görög szavakat szótárazok blogot írok. Holnap hivatalosan is kezdetét veszi az, amit annyian vártunk: egy új hét. Háh, nemis a vizsgaidőszak, ecsém! Az nekem már múlt héten benyalintott a koponyámba: kopt razzia és klasszikus-egyiptomi-szövegolvasás-jegyosztás volt. Előbbiből 4-re, utóbbiból (meg nem érdemelt) 3-asra végeztem a félévem. Tökéletesen elégedett leszek, ha kedden ógörögből a sorozat következő jegyét (bölcsészeknek: 2) kapom, majd kezdődik minden előről... -A filmben most egy tárgy leesett, mire én hirtelen eszkimóul kezdtem írni, de már elmúlt- A klasszikusból írt zh-mon a prof hagyott egy bohókás utalást arra, hogy nem ismerem a latin betűket (tény, mert függősor helyett leírtam 1 hibával a függetlent...). A művtöris (minor, ollé!) tárgyaimból úgy látogattam az órákat, mint képviselő a kuplerájt: elvétve, pirulva, meg titokban... Hiába, adrenalinfüggő vagyok, meg akarom adni magamnak a földöntúli gyönyört, hogy minden számonkérés előtt kétségbeeshessek. Leginkább azok a vizsgák aggasztanak, amiket férfi tanáraim tartanak -és ennek semmi köze semmiféle vonzalomhoz, kizárólag statisztika: azokat a tárgyakat nehezebbnek találom, vaaaaagyépp a tanárt gerinctelenebbnek maximalistábbnak (tiszteletakivételnek) tartom. Nemtudom, azt írtam-e, hogy megérkezett a Tutanhamon kiállításra a pályázati pénz. Na, most említettem végre. Jövő héten tehát ezen is "túlesünk".

Ó és a csütörtök este, hogy egyema. Olin, Nina, Ed és a Kedvesem körében töltöttem el egy csodás estét -mindezt teljesen spontán, szervezés nélkül. Hihetetlenül jól éreztem magam, s ez csak a cseresznye volt a hab tetején, ami a szerda-péntek intervallum közé eső gigantikus tortán volt. Nyugalom, béke, elégedettség, kakaóscsiga és jó levegő. Meg egy hangulatos budaörsi kocsma is belefért, klassz kis társaságban. JÓ nekem.

Korunk pánikjáról is írnék néhány szót. H1N1. Nem oltatom be magam. -Megvolt a pár szó. Ha meghalnék, a plüssmangalicámat, meg a Kákosy-Bibliámat temessék mellém.

A hétvégét itthon töltöttem (töltöm, holnap megyek vissza -keserédes), szembesülve azzal, hogy gusztustalanul sok kilót szedtem fel (oké, hogy télibunda, de mé'nem hajra, mé' hájra...???), s hol vannak még az ünnepek. Voltunk a karácsonyi vásárban is, amihez a gofri is hozzátartozik -szuper volt, mint mindig. Ó és: találtam karácsonyi ajándékot a Fickómnak -majd meglátjuk, mennyi sikere lesz... Hiányzik... Rühellem, hogy a tanulmányaim miatt nem lesz majd időm azokra, akik igazán fontosak. Legalábbis nem annyi, amennyit szeretnék. Ha türelmesek a szeretteim, talán lesz alkalmam meghálálni, hihi. Remélem, a Barátaimnak is jól megy majd a téli kihallgatósdi.

Óóóó, apropó, tél: kislányos izgalommal lihegtem fehérre az üvegablakokat a nappaliban: esett a hóóóóóó! És úgy tűnik, meg is marad. Jajjjj nem ragozom, de reménykedek egy fehér karácsonyban. Addig meg a forraltbor ereje legyen mindenkivel!

1 komment

Címkék: öröm vizsgaidőszak zh otthon


2009.12.01. 12:43 Pippi

A Nyelvnekrofil kivégzése

Hamarosan vizsgaidőszak, úgyhogy illendő végrendelkeznem. Minden anyagi vonatkozásomat Szüleimre hagyom, kivéve azt az 5 Ft-os érmét, ami a mosógépet működteti (immáron majd' egy éve ott fekszik a tetején) -azt Ednek adnám vissza. A hullámat a Páromra hagyom, mert Neki elég nagy a kertje, hogy elásson -életem kozmikus célja, hogy komposztként beépüljek a talajba egy felsőbb cél érdekében...

Komolyra fordítva a szót: az idei egy meglehetősen sok vérrel áztatott vizsgaidőszak lesz -főleg januárban. A decemberi kínvallatások csak bemelegítésnek számítanak... A szorgalmi időszak utolsó hetében igyekszem újra magamhoz édesgetni az embereket, hogy azért a temetésemen ott legyen valaki... Khm... na, nem önsajnáltatok, úgyis az én hibám, ha valamit elszúrok. Szóval a napokban tényleg sokat kontaktoztam, még BlackHanddel is találkoztam. Olin pedig elköltözött. Bizony mondom, az új helyének mind a nyolc négyzetmétere tip-top. Irdatlanul kicsi az a szoba, de végülis Olin sem nagy. Nagyon örültem, hogy ott lehettem és segíthettem -már amennyit tudtam. Szívből remélem, hogy olyan jól fogja érezni magát, mint én itt -ennél jobbat nem kívánhatok Neki. Egyébként most hihetetlenül jó hangulatban vagyok és fogalmam sincs, mi okozza. A bejegyzés elején olvasható para-megnyilvánulás a kötelező szeánsz része. Azt mégsem írhatom, hogy "cöhh, vizsgaidőszak, mi az...?!" -tisztesség is van a világon: attól félni, rettegni kell. Felvettem az indexemet, ezzel tárgyiasultak rettegéseim -akárhányszor az asztal jobb széle felé vetem lelkes tekintetem, kis felhő kúszik a fejem fölé és villámok pörkölik a füleim. Arról nem is beszélve, hogy a "Leckekönyv" névre hallgató feketeborítású halálos ítélet olyan kompromittáló képet tartalmaz, hogy ihaj. Máig nem értem, hogy nézhettem ilyen kancsalul a kamerába és miként lett olyan a hajzatom, mint egy dizájnos spániel fülei... A további oldalakon felhergelt tanárok kézjegyei örökítik meg az általam Bennük hagyott mély nyomokat. Van egy oldal, amire büszke is lehetnék, mert 4 db 5-ös érdemjegy ékesíti. Csak a vele átellenben lévő oldalon olvasható "tantárgy megnevezése" rovat lomboz le mindig. Miért, ó, miért éppen esszéírásból meg könyvtárhasználatból kaptam 5-öst, miért nem egyiptomi nyelvből??? Oké, erre tudom a választ, de jól esik drámázni. Különben is, kettesnek még az életben nem örültem annyira, mint 2. félévben egyiptomiból. Az volt a szenvedéssel kikövezett út az alapvizsga felé. Ohh, az is milyen volt, jaj...! Mindig meglágyul a szívem és ökölbe szorul a lábam, ha eszembe jut. Pánikus rohamok kerülgettek, aztán leültem és a vizsgáztatók úgy vigyorogtak rám, mint valami beszívott háromfejű sárkány. Akkor ellazultam és már csak a gyomrom görcsölt. Aztán azt is megoldotta az anyatermészet. Mármint nem a görcsöt, hanem a vizsgát. Fortuna nyaldosta a homloklebenyem, mikor néha benyögtem valami használható tudományos adalékot. Idén nem tudom, hol fogok legnagyobbat kamuzni, de ha az alapvizsgához hasonló mértékben sikerül elhitetnem a trénerekkel, hogy olimpikon vagyok... akkor nem lesz gond. Első lépcső megmászva, már tudom, hogyan tovább -illetve sejtem.

Nem is említettem, milyen mély örömmel töltött el, hogy az értékelhetetlennek nyilvánított kopt ZH-k közül az enyémre azért járt a "nagyon tetszett az elemzés" kijelentés. Nyehehe.

Csokiból betáraztam, kávéfőzőt is veszek a héten, vagy jövő héten... akkor már muszáj lesz, különben infúzióban kell majd tölteni belém a doppingszert. Ginzenghez csak végső esetben folyamodok -tehát mondjuk januárban.

Nem lesz sok vizsgám, mindössze 6 vagy 7. Akinek egy kicsit is számítok, az dec. 11-től olvassa az újságok gyászjelentéseit.

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: suli vizsgaidőszak zh nyomorom


2009.11.12. 14:57 Pippi

Példaképek

Tegnap este, illetve ma hajnalban... nagyon jót beszélgettünk Kirával -én legalábbis élveztem. Kicsit negatívan áll önmagához -úgy nézem, de én meg pozitívan állok Hozzá, remélve, hogy kicsit átvesz belőle. Szeretem, ha a környezetem boldog, de ki nem?

Na és a mai okosságadag:

Tank Girl -szerintem már említettem, most feltett szándékom megnézni a filmet. Ajánlom figyelmetekbe. Pláne Olinnak -hogy így is lehet! Wahh csúccs. Na, megyek, teázok, aztán elindulok ógörögre... (hányingerkerülgetfujj).

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: internet emberek


2009.11.06. 23:55 Pippi

Csókolom.

Eltűntem egy időre, mert jogomban áll. Szeretnék beszámolni az eseményekről, de nem akarok... Khm... tehát maradjunk annyiban, hogy karrierem talán felfelé ível - de ne kiabáljuk el a dolgot. Lehet, hogy egy darabig majd megint nem jelentkezem, de amennyien ezt olvassák, igazából nemhiszem, hogy hiányoznék itt valakinek. Akinek igen, a hívja a nullahathúsz... Úgy tűnik, az emberi kapcsolataimat is szépen sikerül ápolgatnom, s piszokul jóeső érzés, hogy jelenleg életem minden apró részlete gyönyörködtet és mosolyra fakaszt. Apuék épp nyaralnak, remélem, sikerül feltöltődniük, bár újabban sikerült elkerülni a háztáji magasfeszültséget... Épp teázgatok, meg mindjárt nekiállok a Pszalmódia-fordításnak. Most látom, milyen nagyon régen írtam utoljára.... jesszumpepi. A lényeget persze emiatt hagytam ki... Hát, dobpergés: Lakótársnőm van. Boszitól ugyebár nyár elején vettem búcsút, hiányzott is, mint autóból a benzin, de aztán megszoktam a magányt. Év elejére persze tervben volt, hogy uccuneki, keressek valami elviselhető formátumú lánykát, lehetőleg szakomhoz közelit -fenének sem hiányzott, hogy Semmelweis valami megszállott híve álmomban felnyissa a mellkasom... Feldobtam hát egy-két hirdetést, hátha jelentkezik valaki. Kompromisszumképesen és pénzéhesen álltam a kérdéshez, tehát már majdnem megbarátkoztam a gondolattal, hogy valami megátalkodott, szöszke szociológus-plázacica költözik ide, de megtörtént a csoda. Jelentkezett egy kisasszony, aki töri alapszakos (juhuuu) és művtöri minoros (mint én). Ráadásul elsőéves. Fantasztikus! Hamarjában össze is futottunk és hamar meggyőzött, hogy bizony pont Ő kell nekem. Akkor még nem tudtam, mennyire szorosan megragadtam Atum lábát... Minden rendben volt, beköltözött. Na, kb. 3 nap múlva újra megtapasztaltam, milyen, ha az ember az otthon melegét minden nap érezheti! Szokásomhoz híven nevet is adnék Neki hirtelen: Kira (választásom azért éppen erre esett, mert görög eredetű szó /uralkodót jelent/, s az általa legkedveltebb kultúra -úgy hiszem- az ókori görögöké). Szégyen, hogy eddig eszembe sem jutott megörökíteni ezt a nemes pillanatot, mármint a beköltözést, de talán jobb is így, mert legalább érdemben tudok nyilatkozni. Hm. Mióta Kira itt lakik, olyan hazajönni, mintha az ember egy szürke szobából átlépne a színesbe. Hazajövök, s bár legyen bármilyen jellegű bánatom -szerencsére eddig csak kisebb jelentőségűek akadtak-, felvidít a puszta lénye. Mosolyog és tesz-vesz és csupa energia. Alacsony, törékeny, nagyon csinos és hihetetlenül intelligens. Segítőkész és beszédes. Na jó, nem áradozok tovább, mert még a végén megkívánjátok. Nemadom. Nagyon hamar sikerült megszeretnem. Reményeim szerint én is a kedvében tudok járni, bár néha őszintén kételkedem, hogy valaha is viszonozni tudom mindazt a pozitívumot, amivel feltölt. Ó és hogy szakmai vonalra tereljem a dolgot: rengeteget tanulok Tőle, mert piszokul sok szakterületen jártas. Ezt másodsorban az előéletének köszönheti: bölcsészsége előtt műszaki suliba járt, s lányként helytállt egy csupa-fiú-osztályban, az ott szerzett tudást pedig -úgy látom- gyakran és ügyesen hasznosítja is. Ezért külön riszpekt. Majd még úgyis írok Róla, egyelőre ennyi. Kira.

Más. Jegyzet magamnak: idén az őszi szünetet végigfeküdtem. Ennek egyszerű, de strapás oka felsőlégúti fertőzés névre hallgat. Viszon'lács'!

Pippi

1 komment

Címkék: barátok betegség otthon


2009.10.07. 23:53 Pippi

Papírkutya á la Pester Times... ?

Szólj hozzá!

Címkék: humor


2009.09.28. 22:10 Pippi

Matt 2008

Ennek kellett szentelnem egy bejegyzést, mert azt hiszem, nem tudnék hirtelen mégegy olyan irigylésreméltó hobbit mondani, mint a világjárás. Gondolok itt elsősorban arra, mikor egy új városban/országban nem csak mint turista átszaladsz, hanem mikor megismered a kultúrát és kicsit a helyiek hészévé válsz, miközben ők is a TE részeddé válnak...

Íme hát:

Matt 2008

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: öröm


2009.09.26. 22:23 Pippi

Jetiné matinéje

Szombat este van, ez ellen nincs mit tenni. Ma megbirkóztam a hét legnehezebb feladatával és üvöltés nélkül átvészeltem a napom. Ez kizárólag azért okozott problémát, mert reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem (pedig nekem szinte soha...), s ez az érzés a nap végéig megmaradt. Az Aspirin (-amit KEdvesemnek köszönhetek, hogy az almáról, a narancsról és a szemcseppről már ne is beszéljek...) viszont csodákra képes, két pezsgőtabletta csillapította annyira a fájdalmaimat, hogy nekiálltam mosni-takarítani-mosogatni, majd délután tanulni is. Teljesen bolond lennék? Neeem, csak épp súlyos időhiánnyal harciaskodok. Mivel arra jutottam, hogy a főfájdalmam fő oka a szemem, ezért egy darabig kerültem a monitort, meg az olvasnivalót, de a házimunkát meg ugye nem nézni kell, hanem csinálni... Most sem nézek a monitorra (íme a vakongépelninemtudás előnye, muhaha), viszont úgy gondoltam, illendő lenne már írni ide is. Azért "is", mert máshol bezzeg publikálok... Najó, ez erős volt, mondjuk inkább mindenlében-kétkanálkodásnak. Na.

Már teljes gőzzel megy az egyetemi élet névre hallgató emberkínzás. Tulajdonképpen még élvezném is, ha nem lenne olyan órarendem, amit időgép nélkül képtelenség teljesíteni. Értem én, hogy szorgalmi időszak, de lassan patológiai osztályt kell nyitni a Gólyavárban, ahol megállapíthatják a harcban elesett akárhányadévesek szervi elváltozásait... Na, a múlt hetemről bővebben is nyilatkoznék, kezdve egy egészen extrém keddi nappal...

-...mikoris Murphy professzor ült a jobb vállamon és hülyeségeket suttogott. Tette ezt azért, hogy zsiványul kacagjon azon, ahogy elejtek egy teli dunsztosüveg (igen, így írom, göcsej powa'!) mézet, ami a törhetetlen üveg szilánkjaival együtt egyenletesen beteríti a konyhát. További mókául a számtalan méretű és jelentőségű tárgy leejtése szolgált, majd levezetés képpen belerúgtam asztalsarkokba, elkéstem, elszakítottam, összetörtem, megrázott, elveszett... szóval szép nap volt. De aztán -Murphy Úrral még mindig a vállamon -beértem a campusra, ahol lepottyant, s utánam kiáltott, éreztem, ahogy sértődötten új áldozat után kutat. Énmeg vígan szaladtam, örültem, hogy túléltem az odautat. Találkoztam a mi díszes társulatunkkal, Anyjukkal, Eddel, Jay-jel, Roxyval (wuáá, odavigyázzatok, új név, mégpedig egy Mókuskámat hivatott jelölni, aki most fényképésznek készül, nevét pedig a Moulin Rouge ihlette, azonbelül meg: El Tango De Roxanne -mert bájos, de vad), meg az Ő Kedvesével. Odaérésemtől számított bő 5 percen belül én is röhögtem az addig borzalmasnak titulált napom eseményein. Ezt Ednek sikerült elérnie, mert -míg a többiek együttéreztek és sajnálgattak- Ő szívből kiröhögött, kéremszépen. Na, több se kellett.

Hanem aztán a szerda az pompázatosra sikeredett. Délután Roxy közbenjárásával pozőrködtünk egy nagyot. A Gólyavár mögötti "játszótéren", ami egyébkénk egy nagyon dizájnos, fehér szobor, másodállásban meg ülőalkalmatosság... -ott rendeztünk ízléstelenkedést. Roxy hozott 4 fehér álarcot, amit még velencei útja során szerzett be -tehát meglehetősen kifejezőek és szépek voltak. Minő véletlen, hogy mi is pont négyen voltunk (Nina, Anyjuk, Ed és én)...! Ennek a délutánnak az emlékét nagy jelentőségű képi dokumentáció őrzi. Hrrrrr! Még Apuék szerint is jók lettek a képek, pedig Roxy szerint ez még csak a kezdet volt. Bízzunk a legjobbakban. Most hozok kakaót.

Újabb jó élmény volt, hogy sikerült könyvtárban beszerezni azt a 3 könyvet, amik meghatározzák a félévi vizsgáim kimenetelét -ezt is Roxynak köszönhetem, mert bizonyára Ő hozott szerencsét: ezeket az irományokat ugyanis már félév kezdete óta vadászom...De mostmár büszke olvasója vagyok A Paraszt panaszainak és A középkor művészetének. (Meg néhány érdekes blognak, de ez most itt kultúra...)

Most fogyott el az energiám, eddig is alig ment a pötyögés -hiába a lelkesedés. Azt hiszem, ágynak esek, vagy kakaónak. Jóéjt

Pippi

Szerk. U.i. P.S. megminden: a nyavalyám miatt nem tudtam részt venni egy nemzetközi egyiptológuskonferencián... -lebiggyedő ajkakkal várja az Apokalipszist...

Szólj hozzá!

Címkék: betegség suli öröm


2009.09.13. 11:17 Pippi

Flukszuskondenzátor, mely minden ikszet mellőz

Nos, megint kávé illatú lesz az irományom. Kicsit még szorongat az álmosság, pedig magamtól ébredtem fel 8 körül. Azóta mostam két turnust, de meg kellett állapítanom, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag a szerkók nem szaglanak. (Emitt rímekkel sziporkázok, így kevésbé érződik a hisztérikus magatartás, amit a "nem-illatos" ruhák váltottak ki belőlem...). Legközelebb kétszer ilyen hosszú programot nyomatok le, vagy új öblítő után nézek. De mivel ez senkit nem érdekel, elmesélem a tegnap este történteket -hátha az nagyobb olvasóközönséget spannol fel. Olinkámmal gondoltunk egy igen merészet és elmentünk a Nyugati aluljárójába, ahol vagy egy órát eltöltöttünk ruhákat, meg cipőket, meg csecsebecséket nézegetve, közben Ő úgy érezte magát, mint Alíz csodaországban, én meg mint a nyúl, aki előző nap már járt ott, tehát az újdonság varázsa kevésbé vágott pofán. Ellenben most én voltam a mázlistább: két könyvvel lettem gazdagabb, amiket majd egyszer el is szeretnék olvasni, egyelőre azonban a birtoklásuk is örömet okoz. Az meg, hogy mindez 400 forintba került, az már a MasterCard értékrendje szerint is megfizethetetlen érzés. Ezután felkerekedtünk és megtámadtuk a Rizsát. Még annakidején Jessy mutatta nekem, azóta vissza-vissza térek, ajánlom mindenkinek, hangulatos hely, legvonzóbb tulajdonságának pedig azt tartom, hogy nincs tömeg. Kényelmesek a fotelok és az utca túloldaláról mindig zene szól (akárhányszor odatévedtem, mindig gyakorolt valaki valamilyen hangszeren, valahol...), ettől kicsit Amelie-fílinget kapott a dolog. Két pohár bor mellett elkacarásztunk, Olin anekdotázgatott, majd nagy bölcsen kielemezgettük még a pókot is a sarokból. Eztán még egy nagy adag séta következett, majd fél tíz körül hazaindultam. Kicsit még guberáltam a neten (hogy mik vannak...?! Megátalkodottak ), aztán bedobtam az álommanót a mélyvízbe.
Lassan elkezdek készülődni, mert azért tanulnom sem ártana -a tegnapi adagot nem találom elégségesnek, különben is fúrja az oldalam a kíváncsiság...

Ma meg zeneajánlanék is: Oomph! - Sandmann és Augen auf (ahh ezt de szeretem)

Pippi

1 komment

Címkék: budapest barátok buli éjszaka


2009.09.11. 19:25 Pippi

Na!

- mert mostan indulatból írok! Méghozzá lelkesedés-féle indulatból. Hihetetlen, milyen jól alakulnak a dolgok újabban. Épp körmöztem, meg tolok egy kávét, mert remélhetőleg újabb hosszú estém lesz. Azért újabb, mert már a tegnapi is meghaladta a limitet. Hajnali 4-kor kerültem ágyba, pedig közel voltunk bulizni: egy baromi hangulatos, kicsit drága kerthelyiségben. Az egészben a legszebb az volt, hogy az ott bulizók 99%-a bölcsész, a bölcsészek 80%-a pedig gólya volt. (Statisztika ezzel letudva.) Piszok sokan voltunk, de ez volt benne a hangulatos, az a 3-400 (!!!) ember szerintem jól megtöltötte az amúgy tágasnak tűnő teret. Most épp Dexterrel msn-ezek, aki egy busz lépcsőjén foglal helyet, velem ellentétben -aki egy kényelmes karosszékben lógatja a frissen-festett-körmű tappancsát (ejgen, most ilyen picsulós nap van). Tegnap tehát jól kírúgtuk egymást a hámból, táncoltunk, beszélgettünk meg bölcsész-módra trógerkodtunk. Rengeteg új ismerőssel bővültem, meg sok régivel újra összefutottam -tehát vigyorgós volt az este. Ma reggel jött egy sms, hogy megkaptam a fizetésem, ami alapból feldobott, de az összeg nem stimmelt, s ez méginkább feldobott: egy tízessel többre becsülték a jelenlétem...! Ó, hát azért ez sem mindennapi a mai világban.

Amíg még el nem felejtem: e'kezdődött az oskola, hej. Újra azok a szürkének nem mondható, de azért fárasztó hétköznapok, meg a pajtik. Őket is öröm újra látni. Arról nem is beszélve, hogy vééégre megünnepeltük, hogy Ed elérte a bűvös huszast, úgyhogy megajándékoztuk az idő mérésére alkalmatlannak bizonyuló, de igen dekoratív zsebórával, amire grevíroztattunk pár sort. Meg a lekvárt is megkapta végre. Aztán majd az Országos Mentőszolgálat jelenti, ha nem volt jó.... Tehát a nagyszerű Négyesfogat ismét összeröffent párszor, egyeztettük az órarendünket, etc.

Jajjjj, most mennem kell, most jutott eszembe, hogy mindjárt elkések, pedig na! Folyt. köv.

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: buli suli éjszaka öröm


2009.08.17. 19:50 Pippi

Zidő

Megint van egy kis pötyögésnyim, úgyhogy beszámolnék pár apróságról. Még mindig fantasztikusnak találom a munkámat, így egyre nagyobb szomorúsággal tölt el, hogy mindjárt vége az augusztusnak... Oké, ott lesznek a hőn imádott hieroglifáim, de az alef nem visel egyenruhát, az ainnal meg nem lehet humorizálni... Persze azért a fizetés időpontját már várom. Jelentem -tudván, hogy ez elég snassz- ez volt az első olyan munkám, amit egy teljes hónapig kellett művelni és normális bérezéssel járt. Ezelőtt ugye csak ilyen ripsz-ropsz tolmácsmunka, tanárnéniskedés, amit nem is neveznék munkának, inkább megfelelően jutalmazott hobbi jellegű tevékenységnek. Most volt ugye egy nemzeti ünnepünk, amit szabadnapom kivételével ünnepeltem, meg ugyanezzel a lendülettel haza is mentem, mert 3 hét azért hosszú idő Apuék, meg a Göcsej nélkül. A vonaton persze megint végig járt a szám, mert összefutottam egy "eeeezeréves" ismerősömmel (na, ha ezt hallaná... -régész.) Otthon nyugalom, béke, zoknivásárlás, meg házikoszt. Aztán sikeresen elértem a visszavonatot, majd megint a "melós hétköznapok" (jaj, de szarul hangzik), illetve jelen esetben hétvége, mert tegnap ugye vasárnap volt. Ma meg hétfő, ki hinné?! Most volt "szerencsém" egy kevésbé szimpatikus kollégával is összeakadni. Nem volt sem ellenséges, sem bunkó -velem szemben. Hanem ahogy szidott mindent! Jaj, komolyan, mintha az agresszív kismalac lépett volna frigyre egy klimaxos barnamedvével... Brummog, fújtat, harap... Mondom: engem nem bántott, de szerintem csak idő kérdése Nála ez, bizonyára a szeretet jele. Azt hiszem, ezért van már annyi 40 év körüli nyugdíjas a szakmában. Sebaj, az ilyen mélypont-szindrómásokat mindig delete-ezik az olyan kedélyes és művelt (achtung, achtung!!!) rendőrfiúk, mint akivel ma (is) találkoztam. Múltkor azért figyeltem fel Rá, mert Ő dalolászta az előző bejegyzésem címében szereplő KFT-nótát, ma meg hallottam, hogy Anti bácsi közismert sorait ("A legnagyobb tragédia, anyukámnak nincsen fia...") énekelgeti. Jót csevegtünk. Az elmúlt egy hétben egyébként kb 2-3 házassági ajánlatot kaptam, meg rengeteg bókot (még mindig), de a legszebb, hogy már mindenki tudja a nevem, s az ügyelet sem azt mondja be a rádión, hogy "légyszi hozzátok be a tolmácsot", hanem "Piroska/Pippi hol van?" Jajdejóisez. Na, majd még nyilatkozom, most megyek alukálni. A nagy sikerre való tekintettel itt is jelenzném, hogy egy szerencsés kiválasztottnak lehetősége nyílik szeptembertől (majdnem) minden nap találkozni velem, ugyanis: albérlőt keresek. "A részletekért darabolj hullát." (Hehehe... ma hallottam...)

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: budapest munka emberek nyár


2009.08.17. 11:44 Pippi

"Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták..."

-Idézem a KFT - Elizabet című számából. Csak mert épp ezt hallgatom és tegnap reggel is ez fogadott a kapitányságon. Jogos lenne a feltételezés, hogy esetleg valamely része rám vonatkozott, de nincs ilyen szerencsém, mert a sok bók ellenére többnyire úgy érzem, hogy rám egy "...és hogyha nem is szépek, de nem is okosak..."-sor vonatkozna... Hehehe.Épp kávézok, mert most keltem, kb. egy órája. Ma igazán pihenős napot tartok, közben meg hallgatom, hogy a levegő állandó zúgásban van -köszönhetően a gyakorlatozó pilótáknak. Közeledik ugyanis a mi fantasztikus -és talán egyetlen VIDÁM nemzeti ünnepünk-, augusztus 20. Persze én aznap is szolgálatban leszek, de ez nem tántorít el az esti bulizástól! Na, történelmi pillanat következett be pár perce: megtaláltam a deviantArt értelmét! (Egyébként majdnem 42...nyehehe) Ez most hirtelen feldobott. Ugyanis. Most akkor megosztom Veletek a véleményem: az említett "művészcsoportosulásnak" a steampunk-témájú alkotások az értelme. Számomra. Mert onnan kb. csak ezzel tudok azonosulni. Jólvan, lehet most beszólni, hogy miiiiii, hiszen mennyi fúha... oké, értemén, de hajdanán volt vele pár rossz tapasztalatom. Pedig akkoriban még nem volt ennyi szenny ott sem (igen, kevés háztartás rendelkezett net-hozzáféréssel). Azért merem mondani, hogy régóta ismerem az oldalt, mert konkrétan az első évében már találkoztam vele (1998 óta vagyok internethasználó!), akkor, 2000-ben alig néhány tagja volt, 90%-ban amerikaiak. Na mindegy, csak jelezni kívántam, hogy nem csak úgy messziről köpködök, hanem van némi "jogalapom". Mindemellett újfent jelezném, hogy igen, gyakran látogatok oda, főleg Olin alkotásai miatt és amiatt az igen ritka kivételt képező kb. 10 "alkotó" miatt. Tehát van, ami tetszik. Node egy tonna korpa közé általában keveredik pár szem búza... Csak a fene sem ér rá kivakerászni közüle... Na, majd még jelentkezem, most feltett szándékom, hogy keressek magamnak publikálási lehetőséget. Erről majd bővebben.

Pippi

3 komment

Címkék: budapest kritika internet emberek


2009.08.16. 21:00 Pippi

Édes Négyes

Nos, most csak egy rövidke emlékeztetőt, hog ez bizony egy fantasztikus vasárnap volt! Három járőrrel "kampahogtunk" a városban, rengeteget cseverésztünk és még tolmácskodnom is kellett végre. Persze, angolul... Annyi baj legyen. Viszont holnap pihenés lesz, délelőtt kitakarítok, aztán ilyen Garnier-prodzsekt lesz soron: "törődj magaddal", tehát köröm-haj-bőrápolás, olvasás és rajzolás, mert már nagyon van mit. Persze Olinhoz képest inkább csak firkálgatok, de nem baj, örömet okoz. Ma kaptam egy nyalókát, meg egy keménykötésű jegyzettömböt a "kollégáktól". Hát nem édesek? Jaj nagyon a szívemhez nőttek, nehéz lesz majd amputálni Őket augusztus végén. xyxy.hu-n persze már bejelöltem mindannyiukat, nehogy elfelejtsem a nevüket. A napokban megint kaptam egy rakás bókot, a legkülönfélébb körítésekkel -mert azért valljuk be, nem mindennapi, ha egy nőnek az auráját dicsérik. Ma is jó sok érdekes esetünk volt, mindegyiknél feszülten figyeltem az információkra, hogy amikor visszakérdeznek, azonnal tudjak mindenre válaszolni. Fejből. Igen, buzgómócsing. De egyrészt élvezem, mikor csodálkoznak, másrészt ugye a memória... Amit még mindenképpen közzé szeretnék tenni, az egy egészen különleges eset. Régóta nem röhögtem ki ismeretlen személyt ennyire. Nem írok nevet (ez nem lenne titkos amúgy, mert hirdeti magát, de én nem fogom, háh!), de mindannyian hangosan, mutogatva kacagtunk egy nagy kertesház előtt, ugyanis megláttunk a kapun egy táblát, ezzel a felirattal (szó szerint idézem!!!):

"ANKH" Az Örök Élet Egyháza

Főmágus Háza

 

Nyitva tartás

 

Hétfő, szerda, csütörtök

Délelőtt: 08.00-12.00

Délután: 14.00-18.00

 

Kedd, péntek

Délelőtt: 09.00-12.00

Délután: 14.00-17.00

 

Munkaszüneti napokon előzetes bejelentés alapján

 

XY

Főmágus

Kiemeltem a számomra kritikus pontokat. Nem szívesen kommentálnám, mindenki adjon magának egy percet a gondolkodásra, meg egy negyed órát a röhögésre/szánalomra. És mindez egy kultúrált, új táblán, egy csinos, tehetős kertes társasház kapujánál. És ami még szíven ütött: egy idiótán eltorzított Ankh-szimbólumot biggyesztettek a tábla tetejére. Erről az elmegyógyintézeti esetről fotódokumentáció készült és tudom a címet is, akit esetleg érdekelnek a részletek, az forduljon hozzám bizalommal, röhögjünk együtt. Ha komoly szándékai vannak a Fősámánnal (jaj, megintröhögök...), akkor a Kedves Olvasó is kezeltesse magát (de ne a Fősámánnal...). Fáj a lelkemnek, milyen nagy az Isten állatkertje. Alacsony kerítés, kevés gondozó és génkezelt táp... De mégis: igen, a fene enné meg, ez az ürge csinálja jól. Mások hülyeségéből (akik önszántukból, örömtől repesve, vagy reménykedve keresik fel) olyan szépen megszedte magát, amit a mezei paraszt bizony megirigyel. Na mindegy. És csak hogy még piszkálódjak, mert most épp ilyenem van: láttam ma (IS!) egy roppant csinos hölgyet, kétmaroknyi ölebet "sétáltatva", mely esetben indokolt az idézőjel használata, hiszen a fent említett patkány-gizmó keverék a csaj karjából, dús kebleitől fuldokolva vinnyogott (ez az inger lehet, hogy ugatásnak indult az agy neuronjaiban). Oké, akkor a mai gondolkozda legfőbb kérdése:

Minek van az ilyen kutyának lába? Nem lenne sokkal gazdaságosabb eleve anélkül tenyészteni?

Bár ki tudja, lehet, hogy akkor is ugyanennyit fogyasztana (képzelem, egy ilyen kis dinamikus kulcstartó elvan napi fél verébszegycsonttal...).

Na jólvan, nincs több beszólnivalóm, szép álmokat.

Pippi

1 komment

Címkék: budapest kritika munka emberek nyár


2009.08.10. 20:49 Pippi

Harmadnapon feltámadott, a negyediken mégfeljebb, most meg már nem látom.

Csókolgatnám. Elvesztettem a fonalat egy kissé... Úgy vélem, rövidítésre lesz itt szükség, különben túlhaladom a különböző korlátokat (vonatkozzék az bár időre, méretre, vagy akár elmeállapotra...). A harmadik munkanapomon ismét Natasa lábai elé vetettem magam, de most egy eltérő kromoszomapárú illetővel töltöttem le a 12 óra 'szabadságvesztésem". De csak hogy tetézzem a problémákat, Ő is a fantasztikus Göcsej szülötte volt (illetve még mindig az, mert él, a múltidőt ugye a munkanap ideje indokolja... bla, bla!). Lényegében egy városban töltöttük életünk nagy részét, és ezt nyilván azzal ellensúlyozta egy nagyobb erő, hogy itt (220 km-re őshonosságunk helyétől) kell összefutnunk, mégpedig egy Citadellán tevékenykedő járőrszolgálat keretein belül. Hát ez egyrészt abszurd, másrészt arra kényszerít, hogy ismét felidézzem Olin barátnőm jogos kérdését, melyet szenvedő tekintettel szokott hozzám intézni: "Miért?" Vagy mikor már elborultabb a helyzet, előkerül a "Warum?", mert ezt magyarul már nem lehet átvészelni. Na. A csávó nem csak földim volt, de ráadásnak kissé... ümm... egyszerű is. Amolyan "autók, nők, pénz, erő"-jellegű pasi, amely tulajdonságokból kétes mennyiségű jutott ki Neki. Nem szidom, jó gyerek volt, csak nem érdekelte se az atomfizika, se a galba truncatula párzási szokásai, de még a gasztronómia sem... Mondom, volt Benne valami addig-jó-míg-nem-tudom hozzáállás, úgyogy maradtunk a zavartalan vizeken és sikerült meglepnem hozzáértésemmel, ami az autókat, motorokat, meg egyáltalán a technikát illeti. No, nem mintha én olyan nagy szaki lennék, dehogyis. Ellenben különleges képességeim -repülés és lézerszem helyett- a látszatkeltés. Ha meg már egy pasival el tudom hitetni, hogy értek a műszaki dolgokhoz, akkor már jó napom volt. Átlag kétóránként egyszer rájött a fontoskodhatnék, ami igazoltatási akciókban nyilvánult meg, meg hihetetlen, szájönszfiksön-jellegű rendőrsztorikban. Nem baj, ezt is szívesen hallgatom, mert ugye a megismerés alapja a több szempontból való megfigyelés (pippi evangéliuma). Minden szívmelengető lokálpatrióta próbálkozásom ellenére a közös származás sem szépítette a helyzetet, amit már a Rapülők is jó régen megénekelt: "Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi!" Így valé vége az harmadik napnak.

Negyedik napom már összefolyt az utánalévő mittudoménhánnyal, ami egészen máig számolandó. Ezen okból kifolyólag ismét kerülöm az időrendiséget, amiért elnézést kell kérnem, mivel ez így ebben a formában a precizitás hiányának érzetét keltheti... Nah, visszaolvastam ezt a kacifántos mondatot és eldöntöttem, nem írok több jelentést. Mert bizony, ezt is kipipálhatom a bakancslistámon: jelentésírás (hogy a többi -személyes adatokkal dobálózó- szupertitkos feladatkörömet ne is említsem). Nesze, fontoskodok. Tehát vissza a munkanapokra. Megismertem két tüneményes rendőrt. Velük többnyire inkonyitóban cserkésztük be a károsultak által megadott címeket, mert nincs elég matricásautó minden járőrnek. De nem bántam, mert kárpótolt a humoruk, a kedvességük, meg egyáltalán: a hozzáállásuk. Egyikük megrögzött agglegény, a másik gondos családapa. Egyikük vékony, másikuk teltebb. Egyikük cserfes, másikuk hallgatag. Annyira kiegészítik egymást! Egyetlen tulajdonságuk azonban biztosan közös: imádom Őket. Úgy kell elképzelni hármunkat, hogy:
Első két ülésen két feketehajú, zöldeskék szemű pasi, mindkettő folyton mosolyog, hátul középen kíváncsi kislány (csak a copfok hiányoznak) kérdezget hülyeségeket, meg nevetteti a bácsikat. Az egész olyan... hogyismondjam, bájos. Néha úgy érzem magam, mintha egy klasszikus amerikai családi kalandfilmben lennék, ahol a legnagyobb sérülés, ha a kisgyerek lehorzsolja magát, miközben Beethovent kergeti, a rosszfiúk meg csapdába esnek egy kád lótrágyában... A szag-effekt mindenesetre stimmel. Erre most bővebben ki is térek. A kerületben rengeteg a -szakkifejezéssel fogok élni- "csöves". Egyrészt persze viccesek, meg undorítóak, meg esnek-kelnek, meg taszít és elborzaszt, néha keserűen felröhög az ember... de mikor már a többedikkel kell szóváltásba elegyedni, az már megterhelő. Nem csak szellemileg, lelkileg is. Lecsúszott, "semmirekellő" eberi lények, a társadalom alsó rétege, akik csak úgy léteznek. Pozitív meglepetésként ért velük kapcsolatban, hogy legtöbbjüknek mégis van személyigazolványa. Érdekes. Ez persze kizárólag annak köszönhető, hogy Állambácsi róluk is gondoskodik valamelyest. Hogy mennyire "jár" ezeknek az embereknek a támogatás, arra nem térnék ki -szerény véleményem szerint kényes ez a téma, mert ez olyasvalami, amiről érthető okokból kifolyólag nem készül statisztika... Ami nekem, a hátsóülésen gubbasztó, fehérpólós lánynak maradt, az a sajnálat, a szánalom, meg a "nehogy így járjak" érzés. Rettentő, mennyien vannak...
Vidámabb vizekre kalimpálnék. Mégegy alkalommal beosztottak a Szőkéhez, akit időközben láttam civilben is, s meg kellett állapítanom, hogy bizony az egyenruha sokat dob a hímek megjelenésén: leveszik és meztelenek! Najó, ilyesmiről szó sincs, civilben is hordanak ruhát, esküszöm. Láttam. Oké, megint előtört belőlem a szájszélnyalogatós egyenruha-fetisiszta tinédzser. Amit még kipipálhatok, az a szirénázás, villogás, meg a rendőrautóbanfagyizás. Fantasztikus élmény volt mind. Találkoztam továbbá egy idősebb főtőrzszászlóssal is, akivel hosszas (kb. 2 órás) eszmecserét folytattunk vallásról, kultúrákról, eszmékről, univerzumról. Méghogy a zsaruk hülyék... Igen, mindenkinek van valami stikkje, "szépséghibája", de ez nem egyenruha függvénye! Ez a hosszas beszélgetés például értékes és ékes példája, milyen sokféle érdeklődési kört tudhatnak magukénak a kapitányságok szorgos járőrei. Persze az elején magam is furcsának találtam a helyzetet, valahogy nem illett a képbe ez a téma. Fegyverek, hatalom, törvények, bűnök-büntetések. Ésakkor egyszercsak kettéhasítja a SWAT-fílinget, hogy "hiszel Istenben?". De belejöttem és egy idő után kellemes összhangba sikerült hoznom a fenti fogalmakat ezzel a triviális kérdéssel. Mindig tanulok valamit. Minden itt eltöltött nappal tisztábban hallom, ahogy estefelé halkan repedezik a tudatlanság burka, ami a gyerekkor sajátja. Persze én szeretnék még gyerek maradni... Csak élményekkel, tapasztalattal. Ami még pipát kaphat az elmúlt pár nap után: az az emberismeret, a megfigyelőképesség és a memória fejlesztése.

És amiért holnap is érdemes bemennem (természetesen a fizetés mellett): úgy érzem, mindenki szeret. Ez nálam ilyen egoizmussal párosuló naiv hozzáállás, ami az ideális helyzetet valósággá konvertálja a szürkeállományomban... De nem érdekel, így érzek és kész. Hihetetlen, mennyi nő és férfi dolgozik ott (főként a járőrökről beszélek), s ahánnyal kommunikatív kapcsolatot létesítek, olyan jó hozzá(m)állással szembesülök, mintha jó ideje ott dolgoznék/"haverok" lennénk/egyenlő felek. Ez nekem elmondhatatlanul jól esik, mert nem érzem magam annyira "jófejnek", meg vagánynak, meg kedvesnek és bájosnak, ami indokolná, hogy ilyen visszajelzéseket kapjak. Hogy a rendőrfiúk kacérkodásairól ne is beszéljek. Jaj, olyan kedves a fülemnek, mikor csípkelődve, piszkálódva éreztetik a nemlétezőt: "dögös vagy". Ohh, én mondom, nagyon jó! Persze, tudják, hogy zárt ajtón kopogtatnak, de azért az ablakon benézhetnek.

Reményeim szerint holnap ismét a Kedvenc Párosommal leszek.

(Megint nagyon este lett, blogírás közben hívott Nagyim, meg Apuék, baromira hiányzik a Családom, már több, mint 2 hete nem láttam Őket... Drágám költözik, takarítottunk Nála -ez csak jegyzet magamnak.)

Pippi

1 komment

Címkék: budapest munka humor öröm ismerősök


2009.08.04. 21:22 Pippi

Tisztelettel jelentem.

A mai nap egyáltalán nem hasonlított a tegnapira, pláne a dátum... Reggeli bejegyzésem után egy órával már ott voltam, ahol lennem kellett, kivártam, míg az "Erőt, egészséget!" után jó félórával széktologatás kíséretében befejeződik a reggeli eligazítás, majd szóltak ismét, hogy "gyere!". Mentem. Egy köpcös, nemigazán megnyerő küsejű, 35-40 év körüli pasi meg egy magas, szép szál, roppant csinos, szőke fiatal Férfi mellé osztottak be, velük töltöttem a délelőttöm -konkrétabban az Ő autójukban, fejemből bután kifelé bámulva. Az első tíz perc után vigyorra húzódott a szám, mert éreztem, hogy itt buli lesz. A Szőke vezetési stílusát nem jellemezném, legyen elég annyi, hogy erősen Dexterére emlékeztet... Nagyon erősen. Lényeg, hogy nem csináltunk mást, mint kocsival furikáztunk fel-alá. Haláli humoruk volt, amit kicsit nagyzolva adtak elő, de végeredményben hülyére röhögtem magam, Ők meg fürödtek tetszésem dicsfényében, na. Sok minden történt, amiről nem hiszem, hogy illendő/szabad beszámolnom, de nagy vonalaiban ennyi: zsaruskodtunk egy jólesőt. Másodikék (merugye 2. nap) beszólásait jó lett volna jegyzetelnem... Őszintén szólva kicsit Terence Hill-Bud Spencer, vagy John Travolta-Samuel L. Jackson Ponyvaregényes párosára emlékeztettek. Kötekedős, odamondós, káromkodós nagyfiúzás ment, a Szőkéből dőlt a tesztoszteronszag, heh. Róluk ennyit. (Jelen munkahelyemen szívesen rendeznék egy káromkodóversenyt, de félek, hogy pár embert leszámítva mindenki holtversenyben első lenne....).
Ma összehaverkodtam két tanuló rendőrlánnyal, mindkettő igazi "szédítő rendőrnő" lesz, ha munkába áll. Gyakorlaton voltak és legalább olyan semmirekellő koloncot képeztek a járőrök nyakán, mint én. Ennek oka, hogy egyszerűen nem foglalták parancsba a használati utasításunkat, vagyis nem tudok róla... Tehát passzolgattak minket ide-oda, meg néha megkaptuk, hogy "foglald el/találd fel magad". Ennek az én lusta fejem persze örült egy ideig, de annak méginkább, hogy ezután egy még kellemesebb járőrbrancshoz csapódtam, ahol a két csajszi is tevékenykedett. Családias hangulat uralkodott, de aztán a kötelező papírmunka közénk állt, ismét tétlenül várakoztam, nagy sajnálatomra.
Viszont: ma rengeteg mindent láttam, nagyon sok akciódús helyzetben vettem részt (sajnos nem taglalhatom publikusan....) és egyre inkább otthon érzem magam a kerület utcáin (Másodikék mellett a járőrözés felért egy helyismereti szakoktatással). Furcsamód érzem magamon a megtapasztalás és megértés súlyát. Mármint... a tegnapi, de pláne a mai nap végére kezdem úgy érezni, hogy bizony tanulok, meg élettapasztalat is ragad rám, mint purdéra a kosz.Én persze tárt érzékszervekkel állok elibe'!
A napom leg"gyönyörűbb" ékköve -Olin, kapaszkodj- az a negyed óra volt, míg egyik alkalommal, mikor kikísértem a csajokat bagózni, a következőt néztem végig: Tíz-tizenöt (!!!!) izmos, magas, daliás hazánkfia jött ki a korábban említett, feszülő pólót tartalmazó "játszósruhában" (bevetési szerkó). Pajzsokat, sisakokat és számomra azonosíthatatlan tárgyakat pakoltak ki, majd egy autóba be. Ez a ki-be-rakodási mizéria egy focimeccs mérkőzésének biztosítása miatt esett meg -igen nagy örömömre. Komolyan mondom, kellemes látvány volt a szemnek az a csapat. Vágjatok nyugodtan hozzám valamit, de én igenis vagyok olyan naiv, jóhiszemű és álmodozó típus, hogy higgyek a rend őreinek /hogyisfogalmazzak/ különleges voltában... mióta ott dolgozom, kekec módon igenis figyelem, hátha van valami szertelen/rendszertelen dolog, valami óriási blama, de kellemesen csalódtam: úgy tűnik, fejétől bűzlik a hal és az előítéletek bizony szörnyen lecsapódnak. Oké, van alapja -de nem mindnek! Fantasztikus érzés kicsit a másik oldalról látni a dolgokat -nyilván nem olyan húdemélyen, de mégis közelebbről. Eddig minden egyenruhás kedvesen mosolyogva üdvözölt, még azok is, akiknek fogalmuk sem volt a kilétemről... mindenki segítőkész, humorizál és -a problémáktól ráncos szemöldök ellenére- nem hallottam még irányomba ingerült szót/negatív megjegyzést, egyszóval: jól érzem magam. Ha egy hónap múlva is ezt mondom, akkor azt hiszem, az én szememben bizonyítottak hazánk vitézei. (Remélem, így lesz!) Na, legközelebb pénteken tolom be a nózimat melózni, addig meg kipihenem ezt a két napot. Ilyen élménygazdag melót....! Uhh, imádom! (Ja, és már tudom az összes rendfokozat-megnevezést és jelölésüket, bibiiii...)

Pippi

1 komment


2009.08.04. 05:53 Pippi

Parasztfelkelés

Öt, fél hat között keltem, most indulok, rendszeridő: 5:53. Az egyetlen negatívum a melómban. De megéri!

Pippi

Szólj hozzá!


2009.08.03. 21:33 Pippi

Csillagok, csillagok... avagy: Százezredes kisasszony jelentése Natasa alól

Ma volt az első munkanapom abban a csini, fehér pólóban. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy kifulladásig güriztem, előre szólok: nem. Hajnali 5kor utoljára akkor keltem, amikor. Aztán most megint, mert a kényszer nagy úr, de a szükség mégnagyobb. Hét előtt nem sokkal ("Szolgálati idő megkezdése előtt 10 perccel") beslisszoltam a kapitányságra, ahol aztán majd' háromnegyed nyolcig az ügyfélfogadó várakozótermében lógattam a 39-es lábam. Ez kiváló alkalom volt az élet nagy dolgain való töprengésre, de én sem jutottam tovább a 42-nél, tehát inkább ittam egy automatás kapucsínót. Végre valahára szóltak, hogy "szia, Te vagy...?" -hogy mi vagyok a szemükben, máig nem derült ki, de azért bólogattam, mert gyanúsan nekem szólt a kérdés. Egy fekete hajú, nálam kb. egy fejjel alacsonyabb, csinos, gondosan manikűrözött rendőrci lett mellém osztva, pontosabban én Őmellé. Nevezzük Elsőnek (csak mert ő az Első rendőr, akivel együtt dolgozok, s valószínűleg elfogyasztok még párat...). Szóval 8körül már a Citadellánál voltunk, ahova egy bajuszos úriember vezette matricásautó vitt minket. A terep természetesen kihalt volt, úgyhogy egy jólesőt lézengtünk körbe a hegyen. Ezalatt megtudtam jópár dolgot Elsőről, jól eldiskuráltunk, de a legértékesebb információnak mégis a pálmalevelet tartó nőalak "kilétét+ tartottam. Első állítása szerint Ő "Natasa". Énmeg mit kötekedjek...? Natasa volt a mi múzsánk, a maga koszos, zöldesfeketés színével, ormótlan szoknyázatával, meg a hazánkban őshonos pálmalevelével... Ő fent, mi lent. Csakhogy mi mozogtunk, ráadásul nem is keveset. Jelenleg embertelenül fáj a talpam, a csípőm, a térdem és a derekam... hiába, itt a klimax küszöbén nincs mit tenni. A reggeli egészségügyi séta során igazán lenyűgöző látványban volt részem. Fura érzés volt, de ma először -de több alkalommal is- úgy éreztem, hogy ez "az én fővárosom". Reggel, mikor Elsővel kiültünk az egyik padra, ami csodálatos panorámát nyújt a városra, láttam feléledni az este folyamán megdöglött utcákat, tömeggel és zajjal megtelni a hidakat, a rakpartot. De mégis az egész olyan távol zajlott tőlem, hogy nyoma sem volt a reggeli pánikus sietség undorkeltő hatásának. Csak néztem a hangyákat meg a színes autóikat, meg a lassan növekvő szmog-szörnyeteget, ahogy unottan miazmát képez a körút felett. Énmeg ott ültem Elsővel a zöldövezet legzöldebb részén, egy kis burokban, szótlanul ébredezve, lustán. Akkor is szerettem ezt a várost. Meg akkoris, mikor a fehér pólóban kinn ringattam magam egyik fájós lábamról a másikra helyezve a súlyt -és a gagyi öltözékű, borzalmas izléssel együttélő sárga turistákat néztem. Ez a "sárga" nem negatív jelző, csak a "nem tudom, kínai-e, vagy japán" leegyszerűsített formája. Egyébként ilyen kritikán aluli öltözéket és ilyen megfizethetetlenül drága fényképezőt csak utóbbiak hordanak mauknál -szerintem. Ránéztem ezekre a színes gruppokra és eszembe jutott, milyen szépek a magyar nők, milyen egyszerű és egyszerűségében gyönyörű az igazi magyar divat (amiben NINCS jelen a haute couture, sem az amcsi rapperdivi, de még a "jajdeművészvagyok" brit (mele...?pszt!) áramlat sem). Áh nemám ezek a tarkabolond csipkenapernyős buffalocipős izék, akikre ráborult egy szekrény.. mit szekrény, gardrób! -Nincs nekem bajom a normális külföldiekkel, sem a hagyománytisztelettel -jelen esetben viszont egyik sem volt jelen. Szóval ekkoris szerettem Pest-Budát, jeahh. És még akkor is, amikor embertömegek tolongtak azért a kilátásért, amit bármikor láthatok. Mikor kattogtatták a hájteh aparátokat és hallottam, ahogy egy mondatban szerepeltetik az összes közkincsünket (Natasától a Szépművészetiig mindent). Persze néha összeszorult a szívem, mikor egy mondatban szerepelt a Vezúv a Citadellával... De az ilyen traumákon hamar túljut az ember, mert épp egy elkerülhetetlen napszúrással szemben vív ádáz harcot -kimerülten kergetve a legapróbb árnyékot is. Árnyék persze nem mindig akadt, úgyhogy néha szünetet tartottunk Elsővel, ami azt jelentette, hogy egy ideig a Hotelbe vonultunk vissza, ami szerintem a kerület (egyik?) legdrágább helye lehet. Ott hesszeltünk néha, jéghideg üdítőinktől várva enyhülést. Ebéd címszó alatt melegszendvics, sültkrumpli és kapucsínó várt ránk egy büfében, ahol tündéri Főnökúr volt segítségünkre szomjunk oltásában is. Eredetileg úgy volt, hogy pihenőre levisznek minket a kapitányságra, de volt annál sürgősebb tennivaló is, így ismét az "őrhelyünkre" poroszkáltunk. A délutáni órák is békében teltek, megismerkedtem Első pasijával és exével, sőt, egy haverjával, egy árussal, egy recepcióssal és még kitudja, hány emberrel... de a legérdekesebb része az együttműködésünknek a közös múzeumlátogatás volt. A Citadellánál ugyanis van egy 1944-es témájú kiállítás és panoptikum, amit hűsölés címszó alatt költségmentesen megtekintettünk. Hát ez is úgy sikerült, mint a suli -államilag támogatott.... Az utolsó nagyobb bevetés alatt viszont összetalálkoztunk egy kékjelmezes triumvirátussal, akik nem a mi kerületünk legényei voltak. Rövid szimatolás után a szakavatottak értelmezték a helyzetet, hogy a másik mit keres itt, majd felszabadult társalgás fejlődött ki. A három jólszituált, s hasonló mértékben fejlett izomzatú fiatalember feszülős kék egyenpólóban, bakancsban, meg kék gatyóban "napozott", mely öltözéket Első "Játszósruha" néven definiálta. Még mielőtt bárkinek is egyébe jutnának a rendőrviccek, szólok: nekem is eszembe jutottak, de meg kellett állapítanom, sokkal tetszetősebb volt a helyzetem annál, hogy ilyen butaságokon morfondírozzak... Inkább haverkodtam és peckesen járva fitorogtam az egyenruhás urak gyűrűjében. A munkavégzésemről legyen elég annyi, hogy összesen négy, azaz NÉGY (4!!!) turista szólt hozzám, naná, hogy mind angolul..., ezek közül kettő útbaigazítást kért -jótól, én, a vidéki parasztlány max kitartom neki a petrencésrudat vagy meglódítok egy kapát, hogy vajh' melyik út megyen itten Budára... nem hogy még itt helyismeret, a kutyafáját. Én fordítok, nem vagyok én GPS! Nembaj, vidám dolog volt. Ketten fotózkodáshoz kértek asszisztenciát. Az egyik egy néni volt, aki egyedül volt, meg úgy is nézett ki. Őt kétszer megörökítettem, majd megszólított egy csapat félmeztelen angol ajkú ifjú titán, félreimósított szőke frizurákkal. Na, Ők meg a hivatalos erőkkel óhajtottak közös fotót -akik eleinte lányosan tiltakoztak, mint az újasszony a nászélyszakán -de aztán láttam én, még a lencsén át is, milyen szépen feszülnek azok a kidolgozott izomcsoportok. A "huligánok" távozása után kaptunk egy üzenetet, hogy hazavárnak minket, úgyhogy itt ért véget az első munkanapom... Hozzátenném még, hogy egész nap az éterben zajló litánián röhögtem. Amik ezen a csapatrádión (?) elhangzanak, az egyrészt meghökkentő, másrészt simán képezhetnék egy jóféle stand-up-comedy alaptémáját. Na, most hirtelen ennyi jut eszembe, szerintem holnap is lesz még miről beszámolnom. Egyet leszögezhetek: ennél jobb nyári munkát nem sokat tudok elképzelni!!! Most nekilátok némi mézes gabonapehelynek -mert megérdemlem.

Pippi

1 komment

Címkék: budapest munka öröm nyár


2009.07.31. 17:52 Pippi

Haribo macht Kinder froh - und ich mach' es ebenso.

Na, mostmár igazán rátokférek, a hülye magánéletemmel együtt. Én legalább magyarul írok, nem mint Jay Barátom, akinek a postjait győzöm szótárazni... Apropó szótárazás, meg idegennyelv... hétfőtől hivatalosan is dolgozom. Egy kerek hónapon keresztül, összesen 168 órát, ami ugye egy hét, de nyilván nem egyhuzamban. Hogy hol, meg mit, az sem hiszem, hogy államtitok: A BRFK-nál leszek információs tolmács. Lehet, hogy említettem már... Na szóval úgy működik majd a rendszer, hogy két nap meló, két nap pihi. A melós napokon 12 óra aktív tevékenykedés. De ami a legszebb az egészben... Na, kikkel megyek majd "terepre"? Na? (Magamban beszélek és élvezem...?) Egyenruhás férfiakkal. Olin, most kászálódj vissza a székedre, szedd össze magad és töröld le a nyálat a billentyűzetről, ahogy én tettem, mikor megtudtam, hogy komolyan ez a tényállás és tényleg egyenruhásokkal leszek, napi 12 órában. A lelkiállapotom kifejezésére fórumokon valami ehhez hasonló kifejezést láttam:  "Awww^^ <3" (Jegyzemmeg, a képletből egyértelműen kiderül, hogy "a" szorozva duplavé a harmadikonnal az még mindig kisebb, mint három... Öööö... ott tartottam, hogy... reggeli hét órakor -ami nekem még szinte még éjszaka-már a Nyugatinál voltam, konkrétan egy közkedvelt gyorsétteremben reggeliztem. Szűkös anyagi helyzetem ezt normál esetben nem tenné lehetővé, de volt még két kuponom (egy még mindig van), amit kár lett volna kihagyni, nomeg hajnali 6kor még nagyonnnnagyon nem volt étvágyam -persze a metróban meg már hangosan korgott a hasam. De ez ugye senkit nem érdekel. Na, lényeg, hogy a reggelihez járt 2dl kávé, ami éppenpontosan egyezik a szükségleteimmel. Benyomtam úri reggelim, közben felcsaptam a Metropolt, amitől majdnem megint elment az étvágyam. Direkt figyeltem, egy darab jó hír nem volt benne (amire úgy igazán azt mondtam volna, hogy na-ez-igen!). Dolgom végeztével újra magam alá kaptam a kék kukacot, meg sem állva a Teve utcáig (könyörgöm, Afrika...??? ki ad ilyen hülye nevet egy utcának...? Bár ehhez mindig több ember kell...) Az aluljáróból kiemelkedvén egyből megcsodálhattam a szorgalmas adófizetők pénzén létesült bámulatos komplexumot. Eleddig azt hittem, belülről sosem fogom látni. Szerencsére tévedtem, ráadásul nem követtem el semmit. Az aulában várakoztunk, aztán egy idő múlva szóltak, hogy álljunk félre, "mert jönnek". Jöttek, vaze. Konkrétan hatvan egyenruhás fiatal (igen, nő is!), bemasíroztak a beléptetőrendszeren, aztán odébb vártak valamire. Mi persze mindet alaposan megnéztük. De nem alaposabban, mint Ők minket... Szinte hallottam, ahogy az agyukban csodálkozva megszólal egy hang, hogy "mö... némmá', civil!". Eztán felvittek minket lifttel a konferenciateremkébe (jár a kicsinyítő képző), ahol majd' 3 órás eligazításban volt részünk, ami tartalmazott idő- és kerületbeosztásokat, meg munkavédelmi oktatást és "bevezetés a titoktartásba I." előadást. Ezután szélnek eresztették 15 fős bandánkat, amiben fiúk-lányok, 18-26 közöttiek is előfordultak. A váltócsajszimmal (aki a másik két napon lesz, ugye...) becaplattunk a XI.kerületi kapitányságra (?), ahol egy növekedési hormonok által békén hagyott, ámde tündéri pasi fogadott minket. A portásról nem nyilatkoznék, mert nekem speciel nem volt szimpatikus -lehet, hogy máris egyenruha-lét/nemlét alapján szelektálok...? Cöh... szóval a folyosókon ide-oda kavarogva elvezetett minket egy kicsi, puritán irodába (halálom, amikor van virágcserép, de üres...), ahol alig negyed óra alatt megbeszéltünk mindent, Csajjal kajáltunk, aztán spuriztam haza. Ó és csak hogy tudjátok: van három, fehér, BRFK-s pólóm, a hátán interpreter-POLICE-dolmetscher felirattal... (Megintcsak "Awww^^<3"). Hasonló szép élményeket kívánok, Hölgyeim!

Pippi

U.i.: Ed, Olin és Nina meg már nagyon, de nagyon hiányoznak...

Szólj hozzá!

Címkék: budapest munka öröm


2009.07.29. 11:54 Pippi

"It's just a question of time"

Remélem, azért feltűnt, hogy megváltozott a blog külleme. Ilyen volt:

Persze örülök, ha a tartalomra koncentráltok, de azért várom a véleményeket -igaz, van még mit buherálni a háttérszínen... Na, addigis mutatnék valami nagyon megragadót. Találtam egy honlapot, ahol különféle kinézetű, beilleszthető órák tárháza késztet csodálkozásra. Néhány kedvencem:

Steampunk, hát nyilván!
Ohh szerintem haláli...




Olinnak: (Magamtól persze sosem tennék ilyesmit ide...hehe)
Egyik legjobb:

1 komment

Címkék: internet humor


2009.07.29. 02:12 Pippi

... Mert megérdemlem ....

Álljon itt nem a nap, hanem a hónap képe...:

1 komment

Címkék: humor


2009.07.28. 22:15 Pippi

Izébizere

Újabban egyre több blognak vagyok rendszeres olvasója. Ezt a bejelentést muszáj volt megtennem -belső kényszer. Mindenesetre tennék pár finom megjegyzést ezen blogok milyenségére. (Hozzátenném, hogy az eddig nyomon követett irományok -Olin, Jay, stb.- sem maradnak felügyelet nélkül!)
Na. Előszöris kaptam egy meghívót egy meglehetősen durva, szókimondó, irritáló, de csilli-villi, vonzó blogra. Első, ami feltűnt, az a temérdek vulgáris kifejezés volt, ami nő -igen, ez egy Hölgy blogja- billentyűzetéből elég meglepő és zavarba ejtő. De ettől függetlenül hajt a kíváncsiság és igenis tetszik. Mert olyan, amilyen. Meg én is olyan vagyok, amilyen. Ez olyan színes, de egyszerű, tényközlő, tényleg napló. Aztán ottvan egy másik blog, amit hímnemű embertársam vet monitorra. Emez szöges ellentéte az elsőnek, mert olyan szofisztikáltan, húdeművésziesen és mű-fennkölt formában küld el minden civilizálatlan honfitársat melegebb éghajlatra. Á, ez az, amitől hirtelen nagyon ideges tudok lenni, teljesen begőzölök -tehát olvasója maradok. Valami rejtélyes okból kifolyólag nagyon mélyen érint/sért/bánt, ha valami ficsúr az ifjonti hevével billentyűzetet ragad és hirtelen életművész/hivatásos beszólogató/ripacs lesz... Mert manapság természetesen mindenki olyan nagyon különleges. Én nem. Én -köszönöm szépen-, jól elvagyok egyszerű, színtelen, szagtalan halmazállapotomban, mint békés, bolgod parasztlány.
Bezzeg az én blogom! Háh... Itt nincs semmi érdekes, szánalmas magambanbeszélés az egész, de szégyen ide-szégyen oda, élvezem. Úgyhogy nem úsztok meg. Mert valahogy lételemi függésben vagyok azzal a jelenséggel, amit sztárocskák esetében "népszerűség"-nek is hívnak: szeretem, ha szeretnek, minél többen. Persze, ezzel sokan vannak így, de én -úgy vélem- teszek is érte. De inkább utáljanak, mint ne alkossanak véleményt. A semlegesség annak a biztos jele, hogy unalmas valaki...

Jejzusss... egész eddig a SEMMIRŐL írtam negyed oldalt... Bleh. Na, akkor még röviden nyilatkoznék pár új, tiszavirág életűnek ígérkező hobbimról... (Azért vagyok ilyen pesszimista, mert jön a szeptember...). Az egyik ilyen az animálás. Egyelőre pálcikaembereket mozgatok ide-oda, primitív mozgásokat jelenítve meg. A lelkesedésem persze töretlen, álmodozni meg szabad. A másik kreatívnak mondható törekvésem eme csodálatos blog küllemének megváltoztatására irányul. Nem mintha nem lennék elégedett ezzel a sablonnal, de nemis ember az ember, ha nem akar mindig "szebb, jobb, nagyobb" lenni... Szóval ha hirtelen beáll valami szemetgyönyörködtető/gusztustalan új állapot, akkor épp blogküllemszerkesztek. (Ettől persze szmájlik használatának mellőzése megmarad és igenis törekedni fogok a szavakra korlátolt minimalizmus felé. Csak semmi pánik.)

Pippi

Szólj hozzá!


2009.07.24. 22:21 Pippi

"Uram, a parasztnak egyikére találtam, aki valóban szépen beszél"

-mondta Nebkauré A Paraszt panaszai című csodálatos (és megfelelően vontatott) óegyiptomi írásmű egy lehetséges fordításában. Én egyelőre csak nem-szép-mondású parasztokkal találkoztam (és itt nem a dolgos agrártényezőkre utalok). Példának okáért ott van az a két hölgyemény, akikkel telefonos kommunikációban vettem részt. Neveket nem írok, pedig nem ártana létrehozni egy szégyenfalat, egyfajta szabadon felhasználható köpőfelületet, egy nem virtuális flame topic-ot.... -ahova azok a parasztok kerülnek, akik megérdemlik. Na, de hogy ne csak fröcsögjek, bemutatnám sérelmeim mibenlétét. Elsőként megemlíteném a háziorvosom asszisztensének vélt, alapvetően bájos női hangot, akiről kiderült, hogy nem is bájos és nem is asszisztens, de még csak nem is a háziorvosomé. Ez egy vadidegen Lamia volt (ezt dobta ki az rpg.hu vonatkozó játéka, heh....). Imígyen valá (értelemszerű behelyettesítésekkel...):

-Tessék.
-Jó napot, ÉN vagyok és XY doktornőt keresem!
-Mér'? //nem, nem milyen ügyben...
-Azt szeretném megkérdezni, hogy alkalmi munkavállaláshoz kapcsolódóan egészségügyi kiskönyvben csak a körzetemben rendelő bőrgyógyász és tüdő...
-Mér'? //nem, nem mérek, tegezzé, vaze... kiver az ideg, mint egy óvodás, csak az legalább komolyan gondolja// -Öööö.... mihez kell? //Figyeté'???
-Alkalmi munkavállaláshoz.
-Kihez tartozik? //Hirtelen úgy éreztem, talán valami radikális anarchista gyilkolószakszervezethez kéne...
-XY doktornőhöz.
-Na. Most nem ő rendel.
-De nem tudna esetleg segíteni? //Meglehetősen rövid, egyszerű válasszal megelégedtem volna, történetesen: igen-nem...
-XY doktornő holnap rendel.
-Köszönöm, viszonthallásra. //<-- Egyiket sem gondoltam komolyan..., ellenben számos alternatíva keringett a fejemben a hölgy jövőjét és testrészeinek épségét illetően.
 

Hozzá kell tennem, a körzeti orvosom egy igazi tündér, csakúgy, mint a segítőkész asszisztense. Lehet, hogy félretárcsáztam...cöhh. Hanem aztán ha már az egészségügynél tartunk: mint a fentiekből kiderült, igen, munkára adtam a fejem, igyekszem hasznos tagja lenni a társadalomnak és kitermelni a terebélyes alommal rendelkező segédlények szociális juttatásait adó formájában, yeah. Mindez egyébként egybeesik egy méltán elismert munkakör megnevezésével: fagylaltbiznisz, már az olaszok is erre építették a maffiát. Szerencsére emiatt több ízben (pl. csoki és vanília) is volt lehetőségem könyékig turkálni a pompás desszertben, egy vendéglátóegység mosogatórészlegében. Bevallom, élveztem ezt a bennsőséges kontaktust a csokifagyi és köztem, mígnem telefonom után kapkodva értesültem, hogy bizony van még tennivaló... Tennivalónak számított egy SZTK-túra is, konkrétan egy nem akkreditált egészségügyi-ellenőr képzésen belül. Még mielőtt bárki komolyan venné: elküldtek tüdőszűrőre, hogy lássák, milyen szép és egészséges ama szervem (vannak kivételek). Eredményt persze csak egy hét múlva kapok, ezt valószínűleg annak köszönhetem, hogy addig gyönyörködnek majd benne, mutogatják a gyerekeiknek... bár mióta Budapest szerepel a lakcímkártyámon, azóta rondább lehet a tüdőm, meg gyorsabban le tudom írni a lakcímem, mint eleddig... De ez most hogy jött ide? Kezdek olyan lenni, mint a Nagyim lenne, ha szenilis lenne, de szerencsére nem az. Egyébként front tart felénk, mert ez Európa, ahol.... Ssssszóval Pippi nyakába vette Frodót, meg Gandalfot és elment a megyei SZTK-ba, ahol különböző karjelzésekkel ide-oda küldözgették csinos és nemcsinos hölgyek és...ööö... szóval mondták, hogy ez itt nekem nem lesz jó... Aztán végül elolvastam a használati utasítást, pontosabban odapofátlankodtam egy erotikusan szikrázó beszélgetés közepébe, melyet az infópultos spiné folytatott egy fess mentőslegénnyel. Lőn:

-Heló //-mosolyogva, mert fiatal volt a nő, meg magas és kedves a mentősfickó
-Igen? //Jaj, azt a fejet.... mint aki fekáliát szagolt. Szívesen rávágtam volna, hogy inkább nem!
-Tudna nekem segíteni...? A tüdőszűrő "nyitvatartása"... rendelési ideje érdekelne!
-Az nem itt van. //Vártam, hogy azt is közli, hogy a víz 100fokon forr.... Egyébként már itt megállapítottam, hogy bizonyára szoros rokoni kapcsolat van a budapesti asszisztenshárpia meg az itteni infóscsitri között, esetleg hogy egyből ezt a számot kapcsolták anno....
-Tudom. Meg tudná adni esetleg valami elérhetőségüket, vagy....
Ekkor a mentőskan végig mért, majd kézbe vette az irányítást és a telefonkagylót:
-Várj, felhívom Neked a tüdőszűrőt -majd a ringyóhoz intézve- mi a számuk?
Amaz meg kelletlenül odanyögte, hogy "huszonkettő...ötvenöt...", a srác mosolyogva próbálkozott vagy hatszor, mígnem:
-Heló blablabla, egy ismerősöm menne, ma délután belefér még? //kerekszemekkel nézek// Köszi! -Felémfordulva- Ma mehetsz, kettőig vannak. Sok sikert!

A csaj meg csak hápogott, mint egy identitászavaros kecske. Nagyon megköszöntem a srácnak, hogy segített és csak Tőle köszöntem el. A másikat fejlettebb országokban kirúgatnák, fejletlenebbekben agyonvernék... Arról nem is beszélve, hogy közben vagy 3 telefont nyomott ki... Mindegy, nem panaszkodok, mert pozitív látásmódom ismét rávilágított, mennyivel normálisabbak a hímek. (Feminista kollegináim más zárást vártak, mi?)

Na, end of panaszkodás. Hanem. Augusztusra egészen más típusú fizetett hobbit találtam magamnak, mégpedig valami információstolmácska szerepkörében, egy hatósági szervrendszer oldalán... Lényeg, hogy ezáltal több szmogot szívhatok a nyáron, kevesebbet pihenhetek és valószínűleg lőttek bárminemű nyaralásnak, ó igen. Hogy mit tartalmaz a csomag ennek kompenzálására? Évente egy nap körüli utat, némi zsebpénzt, alias villany-gáz-víz számla rendezésére szolgáló összeg, valamint nyelvgyakorlást és több időt a Párommal. Jól járok. Hihetetlenül feldobott a hír, az meg csak hab a tortán, hogy egyenruhás hímneműekkel leszek egész munkaidőmben. Sőt, lehet hogy életemben először eljutok a SzigetFesztre, ami immáron egyrészt nem érdekel, másrészt munka közben nem hiszem, hogy az a pozitív fíling lesz... DE: ami miatt nyáladzok a szent ügyért: lesz offspring, ska-p, mystery gang, dalriada, toten hosen... hirtelen ezeket szúrtam ki a programból, az offspringre meg már úgy 4 éve nyöszörgök... Majd meglátjuk, semmibe nem élem bele magam. De ha már válogathatnék, hol csesszem el a pénzem, mindenképp az alpokba robognék el, esetleg valami vizi kaland. Néha nagyon anti-nyaralós tudok lenni, mármint... bosszant a sok párductestű bombanő fitorgása, meg a sok kigyúrt bájgúnár menőzése a magyar strandokon. Az én lelki békémnek elég a mi kis eldugott, vidéki tavunk, a maga csodálatos és nyugodt környezetével. Apropó, nyárzás. Napoztam, immáron jó színem van, ami nálam nem a félvér francia afroindiai bevándorlóéval egyezik, hanem egy árnyalatnyit elüt a hófehértől. Csak a rend kedvéért. Nem tudnak mellettem aludni, ha világítok a sötétben. Meghát a bőrhibák szempontjából is pozitív: ápol és eltakar. További nyári tevékenységeimről nem ejtek szót, mert szoros kapcsolatban áll a soron következő népünnepélyek előkészületeivel. Ed 20 éves lesz, Olin pedig szemtelen módon kettő-az-egyben tart név-és születésnapot. Mintha úgy hívnák, amikor született... Hallatlan... Most ennyi tört fel, a többit elnyomta a sok palacsinta. Folyt. köv. gyer. kés. amenny. látn. akar.

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: budapest nyár egészségügy


2009.07.11. 01:29 Pippi

Mexox vagy mexöx?

Ha általános iskolába járnék, mondjuk negyedikbe, akkor most kipirult arccal, ugrabugrálva, idiótán üvölteném, hogy vége a sulinaaaaak. De mivel egy nívós egyetem kultúrált és intelligens diákja vagyok (nemröhögcsél, nemfuldoklik!), ezért annyit mondok, hogy némmá, nyár lett. Minderre csak a hőmérséklet emelkedése és a kisebb számokat tartalmazó gázszámla döbbentett rá. Igen, persze, szinte hason csúsztam a boldogságtól, hogy meglett MINDKÉT ALAPVIZSGÁM, de egy idő után csendben rá kellett eszmélnem, ez bizony felelősség. Nem, ez nem az a hősies hálivúdi felelősség, hogy meg kell menteni egy hárommelű nőt a Holdon, ez csak olyan kis lelki folyamat, mint a bulémiásnak a diéta. Mert innentől már jogos(abb)an érzem úgy, hogy "egyiptológus vagyok", persze az oda vezető út még számos görbe estével, meg ivászattal van kikövezve, állítólag emelt fővel kell hányni is... szerintem nem célravezető. Tehát végeztem a vizsgáimmal. Minddel. Elsőre. Jeah. Ösztöndíj -jól hallom az idegesítő belső hangok kérdését??? NEM, nálunk az az Ö betűs szó az egy ilyen poros, távoli értéktárgy, egy képzeletbeli fényt árasztó nagy, büdös SEMMI... Ilyenkor mindig megkérdezem, hova kerültem... De mindig eszembe jut, hogy végülis ja, az egyiptológiának múltja van -nem jövője.

Aztán eljött a nap, amit annyian... vártam! Most volt nagykorúvá válásom első évfordulója, amit derekasan megünnepeltem vagy hatszor -nagy a Család, sok a Barát és ez az igazi ajándék (ejgen, ez ilyen nyál-klisé volt, de túlzottan igaz a helyzetemre. Juhu!) Voltam olyan megátalkodott, hogy felírtam, kik köszöntöttek fel; ezen a listán rokonok NEM szerepeltek, kizárólag Barátok, Haverok sms-ei, mail-jei, meg a xyxy.hu tagjai, ugye... Olyan számadatot dobott nekem a gép, hogy végtére is leestem a székről. Negyvenhat. Igen, ennyi embernek mond valamit az én dátumom. Ezt nem lehet szavakra önteni. Úgy éreztem magam, mint Nicole Kidman az Oscar Gálán, hogy köszöni anyukájának, apukájának, Fifikének- a szomszéd tacskójának, meg a Rama margarinnak... Ezúton én is köszönöm. Mert nagyon. Meg "luwluw" -csak hogy Olin is értse, mirü' a vaker. A kapott tárgyakat -és eszmei értékeket/élményeket nem sorolom fel. Mert ez olyan, mint a párkapcsolatom: csakazenyim (ebből is látszik, milyen nagy jelentőséget tulajdonítok mindenegyinek)!

És amiről még muszáj megemlékeznem -mert értelmiségi fiatalok körében ez így ildomos- történt egy borzalmas dolog... Elhunyt Michael Jackson. ----egy perces néma főhajtás----
(Keserédesen hozzáfűzném: kellett pont  a szülinapom előtti napon boncoli???) ---újabb gyászcsend---

Végül, de nem utolsó sorban közölném, hogy -mivel ez az első egyetemi nyaram- semmiért nem vállalok felelősséget (szobanövény a felső határ). Mindenkinek jó nyarat, majd még lehet, hogy monitorra hányom az élményeim (lehet, hogy mindezt komolyan mondom)...

Pippi

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása