Ha általános iskolába járnék, mondjuk negyedikbe, akkor most kipirult arccal, ugrabugrálva, idiótán üvölteném, hogy vége a sulinaaaaak. De mivel egy nívós egyetem kultúrált és intelligens diákja vagyok (nemröhögcsél, nemfuldoklik!), ezért annyit mondok, hogy némmá, nyár lett. Minderre csak a hőmérséklet emelkedése és a kisebb számokat tartalmazó gázszámla döbbentett rá. Igen, persze, szinte hason csúsztam a boldogságtól, hogy meglett MINDKÉT ALAPVIZSGÁM, de egy idő után csendben rá kellett eszmélnem, ez bizony felelősség. Nem, ez nem az a hősies hálivúdi felelősség, hogy meg kell menteni egy hárommelű nőt a Holdon, ez csak olyan kis lelki folyamat, mint a bulémiásnak a diéta. Mert innentől már jogos(abb)an érzem úgy, hogy "egyiptológus vagyok", persze az oda vezető út még számos görbe estével, meg ivászattal van kikövezve, állítólag emelt fővel kell hányni is... szerintem nem célravezető. Tehát végeztem a vizsgáimmal. Minddel. Elsőre. Jeah. Ösztöndíj -jól hallom az idegesítő belső hangok kérdését??? NEM, nálunk az az Ö betűs szó az egy ilyen poros, távoli értéktárgy, egy képzeletbeli fényt árasztó nagy, büdös SEMMI... Ilyenkor mindig megkérdezem, hova kerültem... De mindig eszembe jut, hogy végülis ja, az egyiptológiának múltja van -nem jövője.
Aztán eljött a nap, amit annyian... vártam! Most volt nagykorúvá válásom első évfordulója, amit derekasan megünnepeltem vagy hatszor -nagy a Család, sok a Barát és ez az igazi ajándék (ejgen, ez ilyen nyál-klisé volt, de túlzottan igaz a helyzetemre. Juhu!) Voltam olyan megátalkodott, hogy felírtam, kik köszöntöttek fel; ezen a listán rokonok NEM szerepeltek, kizárólag Barátok, Haverok sms-ei, mail-jei, meg a xyxy.hu tagjai, ugye... Olyan számadatot dobott nekem a gép, hogy végtére is leestem a székről. Negyvenhat. Igen, ennyi embernek mond valamit az én dátumom. Ezt nem lehet szavakra önteni. Úgy éreztem magam, mint Nicole Kidman az Oscar Gálán, hogy köszöni anyukájának, apukájának, Fifikének- a szomszéd tacskójának, meg a Rama margarinnak... Ezúton én is köszönöm. Mert nagyon. Meg "luwluw" -csak hogy Olin is értse, mirü' a vaker. A kapott tárgyakat -és eszmei értékeket/élményeket nem sorolom fel. Mert ez olyan, mint a párkapcsolatom: csakazenyim (ebből is látszik, milyen nagy jelentőséget tulajdonítok mindenegyinek)!
És amiről még muszáj megemlékeznem -mert értelmiségi fiatalok körében ez így ildomos- történt egy borzalmas dolog... Elhunyt Michael Jackson. ----egy perces néma főhajtás----
(Keserédesen hozzáfűzném: kellett pont a szülinapom előtti napon boncoli???) ---újabb gyászcsend---
Végül, de nem utolsó sorban közölném, hogy -mivel ez az első egyetemi nyaram- semmiért nem vállalok felelősséget (szobanövény a felső határ). Mindenkinek jó nyarat, majd még lehet, hogy monitorra hányom az élményeim (lehet, hogy mindezt komolyan mondom)...
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.