... fenn a fán, az úttörő oly vidám... A zegyetemista meg feszcsis, stresszcsis, depresszcsis -ha úgy tetszik, apokaliptikus hangulatban ücsörög a semmi közepén. Na, ehhez én ezzel eddig nem azonosultam. Kirán már látszanak az idegpályákat támadó vizsgadrukk jelei, Kedvesemtől is gyakrabban hallom, hogy tanul. Mindenki bizonyításra készül. Feltűnt, hogy eltűntem én is? Dolgom van. Most például feszülten figyelem a 22 évente sötétség című monumentális filmremeket -pedig már akkor is untam, amikor csak hatodszorra ment a közismert kereskedelmi csatornákon. Mindeközben -hát igen, a duplaiksz kromoszómáknak hála- még legalább négy dolgot csinálok... Előttem van például egy táblázat is. Ha valaki bátor és jobban szemügyre veszi, feltűnően hasonlónak találhatja bizonyos ógörög igeragozási segédlethez, amit "paideu-táblázat" néven ismernek... Erről többet nem szeretnék beszélni... A másik oldalamon ott a laptop, amin görög szavakat szótárazok blogot írok. Holnap hivatalosan is kezdetét veszi az, amit annyian vártunk: egy új hét. Háh, nemis a vizsgaidőszak, ecsém! Az nekem már múlt héten benyalintott a koponyámba: kopt razzia és klasszikus-egyiptomi-szövegolvasás-jegyosztás volt. Előbbiből 4-re, utóbbiból (meg nem érdemelt) 3-asra végeztem a félévem. Tökéletesen elégedett leszek, ha kedden ógörögből a sorozat következő jegyét (bölcsészeknek: 2) kapom, majd kezdődik minden előről... -A filmben most egy tárgy leesett, mire én hirtelen eszkimóul kezdtem írni, de már elmúlt- A klasszikusból írt zh-mon a prof hagyott egy bohókás utalást arra, hogy nem ismerem a latin betűket (tény, mert függősor helyett leírtam 1 hibával a függetlent...). A művtöris (minor, ollé!) tárgyaimból úgy látogattam az órákat, mint képviselő a kuplerájt: elvétve, pirulva, meg titokban... Hiába, adrenalinfüggő vagyok, meg akarom adni magamnak a földöntúli gyönyört, hogy minden számonkérés előtt kétségbeeshessek. Leginkább azok a vizsgák aggasztanak, amiket férfi tanáraim tartanak -és ennek semmi köze semmiféle vonzalomhoz, kizárólag statisztika: azokat a tárgyakat nehezebbnek találom, vaaaaagyépp a tanárt gerinctelenebbnek maximalistábbnak (tiszteletakivételnek) tartom. Nemtudom, azt írtam-e, hogy megérkezett a Tutanhamon kiállításra a pályázati pénz. Na, most említettem végre. Jövő héten tehát ezen is "túlesünk".

Ó és a csütörtök este, hogy egyema. Olin, Nina, Ed és a Kedvesem körében töltöttem el egy csodás estét -mindezt teljesen spontán, szervezés nélkül. Hihetetlenül jól éreztem magam, s ez csak a cseresznye volt a hab tetején, ami a szerda-péntek intervallum közé eső gigantikus tortán volt. Nyugalom, béke, elégedettség, kakaóscsiga és jó levegő. Meg egy hangulatos budaörsi kocsma is belefért, klassz kis társaságban. JÓ nekem.

Korunk pánikjáról is írnék néhány szót. H1N1. Nem oltatom be magam. -Megvolt a pár szó. Ha meghalnék, a plüssmangalicámat, meg a Kákosy-Bibliámat temessék mellém.

A hétvégét itthon töltöttem (töltöm, holnap megyek vissza -keserédes), szembesülve azzal, hogy gusztustalanul sok kilót szedtem fel (oké, hogy télibunda, de mé'nem hajra, mé' hájra...???), s hol vannak még az ünnepek. Voltunk a karácsonyi vásárban is, amihez a gofri is hozzátartozik -szuper volt, mint mindig. Ó és: találtam karácsonyi ajándékot a Fickómnak -majd meglátjuk, mennyi sikere lesz... Hiányzik... Rühellem, hogy a tanulmányaim miatt nem lesz majd időm azokra, akik igazán fontosak. Legalábbis nem annyi, amennyit szeretnék. Ha türelmesek a szeretteim, talán lesz alkalmam meghálálni, hihi. Remélem, a Barátaimnak is jól megy majd a téli kihallgatósdi.

Óóóó, apropó, tél: kislányos izgalommal lihegtem fehérre az üvegablakokat a nappaliban: esett a hóóóóóó! És úgy tűnik, meg is marad. Jajjjj nem ragozom, de reménykedek egy fehér karácsonyban. Addig meg a forraltbor ereje legyen mindenkivel!