A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

... fenn a fán, az úttörő oly vidám... A zegyetemista meg feszcsis, stresszcsis, depresszcsis -ha úgy tetszik, apokaliptikus hangulatban ücsörög a semmi közepén. Na, ehhez én ezzel eddig nem azonosultam. Kirán már látszanak az idegpályákat támadó vizsgadrukk jelei, Kedvesemtől is…

Ennek kellett szentelnem egy bejegyzést, mert azt hiszem, nem tudnék hirtelen mégegy olyan irigylésreméltó hobbit mondani, mint a világjárás. Gondolok itt elsősorban arra, mikor egy új városban/országban nem csak mint turista átszaladsz, hanem mikor megismered a kultúrát és kicsit a…

Szombat este van, ez ellen nincs mit tenni. Ma megbirkóztam a hét legnehezebb feladatával és üvöltés nélkül átvészeltem a napom. Ez kizárólag azért okozott problémát, mert reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem (pedig nekem szinte soha...), s ez az érzés a nap…

- mert mostan indulatból írok! Méghozzá lelkesedés-féle indulatból. Hihetetlen, milyen jól alakulnak a dolgok újabban. Épp körmöztem, meg tolok egy kávét, mert remélhetőleg újabb hosszú estém lesz. Azért újabb, mert már a tegnapi is meghaladta a limitet. Hajnali 4-kor kerültem…

Csókolgatnám. Elvesztettem a fonalat egy kissé... Úgy vélem, rövidítésre lesz itt szükség, különben túlhaladom a különböző korlátokat (vonatkozzék az bár időre, méretre, vagy akár elmeállapotra...). A harmadik munkanapomon ismét Natasa lábai elé vetettem magam, de most egy…

Ma volt az első munkanapom abban a csini, fehér pólóban. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy kifulladásig güriztem, előre szólok: nem. Hajnali 5kor utoljára akkor keltem, amikor. Aztán most megint, mert a kényszer nagy úr, de a szükség mégnagyobb. Hét előtt nem sokkal…

Na, mostmár igazán rátokférek, a hülye magánéletemmel együtt. Én legalább magyarul írok, nem mint Jay Barátom, akinek a postjait győzöm szótárazni... Apropó szótárazás, meg idegennyelv... hétfőtől hivatalosan is dolgozom. Egy kerek hónapon keresztül, összesen 168 órát,…