A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

Na, mostmár igazán rátokférek, a hülye magánéletemmel együtt. Én legalább magyarul írok, nem mint Jay Barátom, akinek a postjait győzöm szótárazni... Apropó szótárazás, meg idegennyelv... hétfőtől hivatalosan is dolgozom. Egy kerek hónapon keresztül, összesen 168 órát, ami ugye egy hét, de nyilván nem egyhuzamban. Hogy hol, meg mit, az sem hiszem, hogy államtitok: A BRFK-nál leszek információs tolmács. Lehet, hogy említettem már... Na szóval úgy működik majd a rendszer, hogy két nap meló, két nap pihi. A melós napokon 12 óra aktív tevékenykedés. De ami a legszebb az egészben... Na, kikkel megyek majd "terepre"? Na? (Magamban beszélek és élvezem...?) Egyenruhás férfiakkal. Olin, most kászálódj vissza a székedre, szedd össze magad és töröld le a nyálat a billentyűzetről, ahogy én tettem, mikor megtudtam, hogy komolyan ez a tényállás és tényleg egyenruhásokkal leszek, napi 12 órában. A lelkiállapotom kifejezésére fórumokon valami ehhez hasonló kifejezést láttam:  "Awww^^ <3" (Jegyzemmeg, a képletből egyértelműen kiderül, hogy "a" szorozva duplavé a harmadikonnal az még mindig kisebb, mint három... Öööö... ott tartottam, hogy... reggeli hét órakor -ami nekem még szinte még éjszaka-már a Nyugatinál voltam, konkrétan egy közkedvelt gyorsétteremben reggeliztem. Szűkös anyagi helyzetem ezt normál esetben nem tenné lehetővé, de volt még két kuponom (egy még mindig van), amit kár lett volna kihagyni, nomeg hajnali 6kor még nagyonnnnagyon nem volt étvágyam -persze a metróban meg már hangosan korgott a hasam. De ez ugye senkit nem érdekel. Na, lényeg, hogy a reggelihez járt 2dl kávé, ami éppenpontosan egyezik a szükségleteimmel. Benyomtam úri reggelim, közben felcsaptam a Metropolt, amitől majdnem megint elment az étvágyam. Direkt figyeltem, egy darab jó hír nem volt benne (amire úgy igazán azt mondtam volna, hogy na-ez-igen!). Dolgom végeztével újra magam alá kaptam a kék kukacot, meg sem állva a Teve utcáig (könyörgöm, Afrika...??? ki ad ilyen hülye nevet egy utcának...? Bár ehhez mindig több ember kell...) Az aluljáróból kiemelkedvén egyből megcsodálhattam a szorgalmas adófizetők pénzén létesült bámulatos komplexumot. Eleddig azt hittem, belülről sosem fogom látni. Szerencsére tévedtem, ráadásul nem követtem el semmit. Az aulában várakoztunk, aztán egy idő múlva szóltak, hogy álljunk félre, "mert jönnek". Jöttek, vaze. Konkrétan hatvan egyenruhás fiatal (igen, nő is!), bemasíroztak a beléptetőrendszeren, aztán odébb vártak valamire. Mi persze mindet alaposan megnéztük. De nem alaposabban, mint Ők minket... Szinte hallottam, ahogy az agyukban csodálkozva megszólal egy hang, hogy "mö... némmá', civil!". Eztán felvittek minket lifttel a konferenciateremkébe (jár a kicsinyítő képző), ahol majd' 3 órás eligazításban volt részünk, ami tartalmazott idő- és kerületbeosztásokat, meg munkavédelmi oktatást és "bevezetés a titoktartásba I." előadást. Ezután szélnek eresztették 15 fős bandánkat, amiben fiúk-lányok, 18-26 közöttiek is előfordultak. A váltócsajszimmal (aki a másik két napon lesz, ugye...) becaplattunk a XI.kerületi kapitányságra (?), ahol egy növekedési hormonok által békén hagyott, ámde tündéri pasi fogadott minket. A portásról nem nyilatkoznék, mert nekem speciel nem volt szimpatikus -lehet, hogy máris egyenruha-lét/nemlét alapján szelektálok...? Cöh... szóval a folyosókon ide-oda kavarogva elvezetett minket egy kicsi, puritán irodába (halálom, amikor van virágcserép, de üres...), ahol alig negyed óra alatt megbeszéltünk mindent, Csajjal kajáltunk, aztán spuriztam haza. Ó és csak hogy tudjátok: van három, fehér, BRFK-s pólóm, a hátán interpreter-POLICE-dolmetscher felirattal... (Megintcsak "Awww^^<3"). Hasonló szép élményeket kívánok, Hölgyeim!

Pippi

U.i.: Ed, Olin és Nina meg már nagyon, de nagyon hiányoznak...