A mai nap egyáltalán nem hasonlított a tegnapira, pláne a dátum... Reggeli bejegyzésem után egy órával már ott voltam, ahol lennem kellett, kivártam, míg az "Erőt, egészséget!" után jó félórával széktologatás kíséretében befejeződik a reggeli eligazítás, majd szóltak ismét, hogy "gyere!". Mentem. Egy köpcös, nemigazán megnyerő küsejű, 35-40 év körüli pasi meg egy magas, szép szál, roppant csinos, szőke fiatal Férfi mellé osztottak be, velük töltöttem a délelőttöm -konkrétabban az Ő autójukban, fejemből bután kifelé bámulva. Az első tíz perc után vigyorra húzódott a szám, mert éreztem, hogy itt buli lesz. A Szőke vezetési stílusát nem jellemezném, legyen elég annyi, hogy erősen Dexterére emlékeztet... Nagyon erősen. Lényeg, hogy nem csináltunk mást, mint kocsival furikáztunk fel-alá. Haláli humoruk volt, amit kicsit nagyzolva adtak elő, de végeredményben hülyére röhögtem magam, Ők meg fürödtek tetszésem dicsfényében, na. Sok minden történt, amiről nem hiszem, hogy illendő/szabad beszámolnom, de nagy vonalaiban ennyi: zsaruskodtunk egy jólesőt. Másodikék (merugye 2. nap) beszólásait jó lett volna jegyzetelnem... Őszintén szólva kicsit Terence Hill-Bud Spencer, vagy John Travolta-Samuel L. Jackson Ponyvaregényes párosára emlékeztettek. Kötekedős, odamondós, káromkodós nagyfiúzás ment, a Szőkéből dőlt a tesztoszteronszag, heh. Róluk ennyit. (Jelen munkahelyemen szívesen rendeznék egy káromkodóversenyt, de félek, hogy pár embert leszámítva mindenki holtversenyben első lenne....).
Ma összehaverkodtam két tanuló rendőrlánnyal, mindkettő igazi "szédítő rendőrnő" lesz, ha munkába áll. Gyakorlaton voltak és legalább olyan semmirekellő koloncot képeztek a járőrök nyakán, mint én. Ennek oka, hogy egyszerűen nem foglalták parancsba a használati utasításunkat, vagyis nem tudok róla... Tehát passzolgattak minket ide-oda, meg néha megkaptuk, hogy "foglald el/találd fel magad". Ennek az én lusta fejem persze örült egy ideig, de annak méginkább, hogy ezután egy még kellemesebb járőrbrancshoz csapódtam, ahol a két csajszi is tevékenykedett. Családias hangulat uralkodott, de aztán a kötelező papírmunka közénk állt, ismét tétlenül várakoztam, nagy sajnálatomra.
Viszont: ma rengeteg mindent láttam, nagyon sok akciódús helyzetben vettem részt (sajnos nem taglalhatom publikusan....) és egyre inkább otthon érzem magam a kerület utcáin (Másodikék mellett a járőrözés felért egy helyismereti szakoktatással). Furcsamód érzem magamon a megtapasztalás és megértés súlyát. Mármint... a tegnapi, de pláne a mai nap végére kezdem úgy érezni, hogy bizony tanulok, meg élettapasztalat is ragad rám, mint purdéra a kosz.Én persze tárt érzékszervekkel állok elibe'!
A napom leg"gyönyörűbb" ékköve -Olin, kapaszkodj- az a negyed óra volt, míg egyik alkalommal, mikor kikísértem a csajokat bagózni, a következőt néztem végig: Tíz-tizenöt (!!!!) izmos, magas, daliás hazánkfia jött ki a korábban említett, feszülő pólót tartalmazó "játszósruhában" (bevetési szerkó). Pajzsokat, sisakokat és számomra azonosíthatatlan tárgyakat pakoltak ki, majd egy autóba be. Ez a ki-be-rakodási mizéria egy focimeccs mérkőzésének biztosítása miatt esett meg -igen nagy örömömre. Komolyan mondom, kellemes látvány volt a szemnek az a csapat. Vágjatok nyugodtan hozzám valamit, de én igenis vagyok olyan naiv, jóhiszemű és álmodozó típus, hogy higgyek a rend őreinek /hogyisfogalmazzak/ különleges voltában... mióta ott dolgozom, kekec módon igenis figyelem, hátha van valami szertelen/rendszertelen dolog, valami óriási blama, de kellemesen csalódtam: úgy tűnik, fejétől bűzlik a hal és az előítéletek bizony szörnyen lecsapódnak. Oké, van alapja -de nem mindnek! Fantasztikus érzés kicsit a másik oldalról látni a dolgokat -nyilván nem olyan húdemélyen, de mégis közelebbről. Eddig minden egyenruhás kedvesen mosolyogva üdvözölt, még azok is, akiknek fogalmuk sem volt a kilétemről... mindenki segítőkész, humorizál és -a problémáktól ráncos szemöldök ellenére- nem hallottam még irányomba ingerült szót/negatív megjegyzést, egyszóval: jól érzem magam. Ha egy hónap múlva is ezt mondom, akkor azt hiszem, az én szememben bizonyítottak hazánk vitézei. (Remélem, így lesz!) Na, legközelebb pénteken tolom be a nózimat melózni, addig meg kipihenem ezt a két napot. Ilyen élménygazdag melót....! Uhh, imádom! (Ja, és már tudom az összes rendfokozat-megnevezést és jelölésüket, bibiiii...)

Pippi