A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

Megint van egy kis pötyögésnyim, úgyhogy beszámolnék pár apróságról. Még mindig fantasztikusnak találom a munkámat, így egyre nagyobb szomorúsággal tölt el, hogy mindjárt vége az augusztusnak... Oké, ott lesznek a hőn imádott hieroglifáim, de az alef nem visel egyenruhát, az ainnal meg nem lehet humorizálni... Persze azért a fizetés időpontját már várom. Jelentem -tudván, hogy ez elég snassz- ez volt az első olyan munkám, amit egy teljes hónapig kellett művelni és normális bérezéssel járt. Ezelőtt ugye csak ilyen ripsz-ropsz tolmácsmunka, tanárnéniskedés, amit nem is neveznék munkának, inkább megfelelően jutalmazott hobbi jellegű tevékenységnek. Most volt ugye egy nemzeti ünnepünk, amit szabadnapom kivételével ünnepeltem, meg ugyanezzel a lendülettel haza is mentem, mert 3 hét azért hosszú idő Apuék, meg a Göcsej nélkül. A vonaton persze megint végig járt a szám, mert összefutottam egy "eeeezeréves" ismerősömmel (na, ha ezt hallaná... -régész.) Otthon nyugalom, béke, zoknivásárlás, meg házikoszt. Aztán sikeresen elértem a visszavonatot, majd megint a "melós hétköznapok" (jaj, de szarul hangzik), illetve jelen esetben hétvége, mert tegnap ugye vasárnap volt. Ma meg hétfő, ki hinné?! Most volt "szerencsém" egy kevésbé szimpatikus kollégával is összeakadni. Nem volt sem ellenséges, sem bunkó -velem szemben. Hanem ahogy szidott mindent! Jaj, komolyan, mintha az agresszív kismalac lépett volna frigyre egy klimaxos barnamedvével... Brummog, fújtat, harap... Mondom: engem nem bántott, de szerintem csak idő kérdése Nála ez, bizonyára a szeretet jele. Azt hiszem, ezért van már annyi 40 év körüli nyugdíjas a szakmában. Sebaj, az ilyen mélypont-szindrómásokat mindig delete-ezik az olyan kedélyes és művelt (achtung, achtung!!!) rendőrfiúk, mint akivel ma (is) találkoztam. Múltkor azért figyeltem fel Rá, mert Ő dalolászta az előző bejegyzésem címében szereplő KFT-nótát, ma meg hallottam, hogy Anti bácsi közismert sorait ("A legnagyobb tragédia, anyukámnak nincsen fia...") énekelgeti. Jót csevegtünk. Az elmúlt egy hétben egyébként kb 2-3 házassági ajánlatot kaptam, meg rengeteg bókot (még mindig), de a legszebb, hogy már mindenki tudja a nevem, s az ügyelet sem azt mondja be a rádión, hogy "légyszi hozzátok be a tolmácsot", hanem "Piroska/Pippi hol van?" Jajdejóisez. Na, majd még nyilatkozom, most megyek alukálni. A nagy sikerre való tekintettel itt is jelenzném, hogy egy szerencsés kiválasztottnak lehetősége nyílik szeptembertől (majdnem) minden nap találkozni velem, ugyanis: albérlőt keresek. "A részletekért darabolj hullát." (Hehehe... ma hallottam...)

Pippi