HTML

A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

"Az őrület és a határán."

Napi okosság:

Címkék

alvás (3) barátok (32) betegség (5) bkv (9) blog (2) budapest (18) buli (14) család (7) desszert (3) egészségügy (1) egyiptomi (2) éjszaka (12) emberek (18) evészet (11) film (1) fogyás (1) fraktál (1) halottaknapja (1) hétvége (6) humor (11) internet (16) ismerősök (1) karácsony (5) kopt (2) kritika (11) munka (5) nyár (5) nyomorom (10) öröm (7) otthon (13) pályázat (2) suli (14) utazás (5) vevészet (2) vizsgaidőszak (3) zh (5) Címkefelhő

2009.09.26. 22:23 Pippi

Jetiné matinéje

Szombat este van, ez ellen nincs mit tenni. Ma megbirkóztam a hét legnehezebb feladatával és üvöltés nélkül átvészeltem a napom. Ez kizárólag azért okozott problémát, mert reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem (pedig nekem szinte soha...), s ez az érzés a nap végéig megmaradt. Az Aspirin (-amit KEdvesemnek köszönhetek, hogy az almáról, a narancsról és a szemcseppről már ne is beszéljek...) viszont csodákra képes, két pezsgőtabletta csillapította annyira a fájdalmaimat, hogy nekiálltam mosni-takarítani-mosogatni, majd délután tanulni is. Teljesen bolond lennék? Neeem, csak épp súlyos időhiánnyal harciaskodok. Mivel arra jutottam, hogy a főfájdalmam fő oka a szemem, ezért egy darabig kerültem a monitort, meg az olvasnivalót, de a házimunkát meg ugye nem nézni kell, hanem csinálni... Most sem nézek a monitorra (íme a vakongépelninemtudás előnye, muhaha), viszont úgy gondoltam, illendő lenne már írni ide is. Azért "is", mert máshol bezzeg publikálok... Najó, ez erős volt, mondjuk inkább mindenlében-kétkanálkodásnak. Na.

Már teljes gőzzel megy az egyetemi élet névre hallgató emberkínzás. Tulajdonképpen még élvezném is, ha nem lenne olyan órarendem, amit időgép nélkül képtelenség teljesíteni. Értem én, hogy szorgalmi időszak, de lassan patológiai osztályt kell nyitni a Gólyavárban, ahol megállapíthatják a harcban elesett akárhányadévesek szervi elváltozásait... Na, a múlt hetemről bővebben is nyilatkoznék, kezdve egy egészen extrém keddi nappal...

-...mikoris Murphy professzor ült a jobb vállamon és hülyeségeket suttogott. Tette ezt azért, hogy zsiványul kacagjon azon, ahogy elejtek egy teli dunsztosüveg (igen, így írom, göcsej powa'!) mézet, ami a törhetetlen üveg szilánkjaival együtt egyenletesen beteríti a konyhát. További mókául a számtalan méretű és jelentőségű tárgy leejtése szolgált, majd levezetés képpen belerúgtam asztalsarkokba, elkéstem, elszakítottam, összetörtem, megrázott, elveszett... szóval szép nap volt. De aztán -Murphy Úrral még mindig a vállamon -beértem a campusra, ahol lepottyant, s utánam kiáltott, éreztem, ahogy sértődötten új áldozat után kutat. Énmeg vígan szaladtam, örültem, hogy túléltem az odautat. Találkoztam a mi díszes társulatunkkal, Anyjukkal, Eddel, Jay-jel, Roxyval (wuáá, odavigyázzatok, új név, mégpedig egy Mókuskámat hivatott jelölni, aki most fényképésznek készül, nevét pedig a Moulin Rouge ihlette, azonbelül meg: El Tango De Roxanne -mert bájos, de vad), meg az Ő Kedvesével. Odaérésemtől számított bő 5 percen belül én is röhögtem az addig borzalmasnak titulált napom eseményein. Ezt Ednek sikerült elérnie, mert -míg a többiek együttéreztek és sajnálgattak- Ő szívből kiröhögött, kéremszépen. Na, több se kellett.

Hanem aztán a szerda az pompázatosra sikeredett. Délután Roxy közbenjárásával pozőrködtünk egy nagyot. A Gólyavár mögötti "játszótéren", ami egyébkénk egy nagyon dizájnos, fehér szobor, másodállásban meg ülőalkalmatosság... -ott rendeztünk ízléstelenkedést. Roxy hozott 4 fehér álarcot, amit még velencei útja során szerzett be -tehát meglehetősen kifejezőek és szépek voltak. Minő véletlen, hogy mi is pont négyen voltunk (Nina, Anyjuk, Ed és én)...! Ennek a délutánnak az emlékét nagy jelentőségű képi dokumentáció őrzi. Hrrrrr! Még Apuék szerint is jók lettek a képek, pedig Roxy szerint ez még csak a kezdet volt. Bízzunk a legjobbakban. Most hozok kakaót.

Újabb jó élmény volt, hogy sikerült könyvtárban beszerezni azt a 3 könyvet, amik meghatározzák a félévi vizsgáim kimenetelét -ezt is Roxynak köszönhetem, mert bizonyára Ő hozott szerencsét: ezeket az irományokat ugyanis már félév kezdete óta vadászom...De mostmár büszke olvasója vagyok A Paraszt panaszainak és A középkor művészetének. (Meg néhány érdekes blognak, de ez most itt kultúra...)

Most fogyott el az energiám, eddig is alig ment a pötyögés -hiába a lelkesedés. Azt hiszem, ágynak esek, vagy kakaónak. Jóéjt

Pippi

Szerk. U.i. P.S. megminden: a nyavalyám miatt nem tudtam részt venni egy nemzetközi egyiptológuskonferencián... -lebiggyedő ajkakkal várja az Apokalipszist...

Szólj hozzá!

Címkék: betegség suli öröm


A bejegyzés trackback címe:

https://pippi.blog.hu/api/trackback/id/tr971409562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása