Eltűntem egy időre, mert jogomban áll. Szeretnék beszámolni az eseményekről, de nem akarok... Khm... tehát maradjunk annyiban, hogy karrierem talán felfelé ível - de ne kiabáljuk el a dolgot. Lehet, hogy egy darabig majd megint nem jelentkezem, de amennyien ezt olvassák, igazából nemhiszem, hogy hiányoznék itt valakinek. Akinek igen, a hívja a nullahathúsz... Úgy tűnik, az emberi kapcsolataimat is szépen sikerül ápolgatnom, s piszokul jóeső érzés, hogy jelenleg életem minden apró részlete gyönyörködtet és mosolyra fakaszt. Apuék épp nyaralnak, remélem, sikerül feltöltődniük, bár újabban sikerült elkerülni a háztáji magasfeszültséget... Épp teázgatok, meg mindjárt nekiállok a Pszalmódia-fordításnak. Most látom, milyen nagyon régen írtam utoljára.... jesszumpepi. A lényeget persze emiatt hagytam ki... Hát, dobpergés: Lakótársnőm van. Boszitól ugyebár nyár elején vettem búcsút, hiányzott is, mint autóból a benzin, de aztán megszoktam a magányt. Év elejére persze tervben volt, hogy uccuneki, keressek valami elviselhető formátumú lánykát, lehetőleg szakomhoz közelit -fenének sem hiányzott, hogy Semmelweis valami megszállott híve álmomban felnyissa a mellkasom... Feldobtam hát egy-két hirdetést, hátha jelentkezik valaki. Kompromisszumképesen és pénzéhesen álltam a kérdéshez, tehát már majdnem megbarátkoztam a gondolattal, hogy valami megátalkodott, szöszke szociológus-plázacica költözik ide, de megtörtént a csoda. Jelentkezett egy kisasszony, aki töri alapszakos (juhuuu) és művtöri minoros (mint én). Ráadásul elsőéves. Fantasztikus! Hamarjában össze is futottunk és hamar meggyőzött, hogy bizony pont Ő kell nekem. Akkor még nem tudtam, mennyire szorosan megragadtam Atum lábát... Minden rendben volt, beköltözött. Na, kb. 3 nap múlva újra megtapasztaltam, milyen, ha az ember az otthon melegét minden nap érezheti! Szokásomhoz híven nevet is adnék Neki hirtelen: Kira (választásom azért éppen erre esett, mert görög eredetű szó /uralkodót jelent/, s az általa legkedveltebb kultúra -úgy hiszem- az ókori görögöké). Szégyen, hogy eddig eszembe sem jutott megörökíteni ezt a nemes pillanatot, mármint a beköltözést, de talán jobb is így, mert legalább érdemben tudok nyilatkozni. Hm. Mióta Kira itt lakik, olyan hazajönni, mintha az ember egy szürke szobából átlépne a színesbe. Hazajövök, s bár legyen bármilyen jellegű bánatom -szerencsére eddig csak kisebb jelentőségűek akadtak-, felvidít a puszta lénye. Mosolyog és tesz-vesz és csupa energia. Alacsony, törékeny, nagyon csinos és hihetetlenül intelligens. Segítőkész és beszédes. Na jó, nem áradozok tovább, mert még a végén megkívánjátok. Nemadom. Nagyon hamar sikerült megszeretnem. Reményeim szerint én is a kedvében tudok járni, bár néha őszintén kételkedem, hogy valaha is viszonozni tudom mindazt a pozitívumot, amivel feltölt. Ó és hogy szakmai vonalra tereljem a dolgot: rengeteget tanulok Tőle, mert piszokul sok szakterületen jártas. Ezt másodsorban az előéletének köszönheti: bölcsészsége előtt műszaki suliba járt, s lányként helytállt egy csupa-fiú-osztályban, az ott szerzett tudást pedig -úgy látom- gyakran és ügyesen hasznosítja is. Ezért külön riszpekt. Majd még úgyis írok Róla, egyelőre ennyi. Kira.
Más. Jegyzet magamnak: idén az őszi szünetet végigfeküdtem. Ennek egyszerű, de strapás oka felsőlégúti fertőzés névre hallgat. Viszon'lács'!
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsebnyusz 2009.11.07. 19:49:31
(Szegény csaj, a Death Note okán biztos ez a név marad meg bennem és nem a polgári...)