Hamarosan vizsgaidőszak, úgyhogy illendő végrendelkeznem. Minden anyagi vonatkozásomat Szüleimre hagyom, kivéve azt az 5 Ft-os érmét, ami a mosógépet működteti (immáron majd' egy éve ott fekszik a tetején) -azt Ednek adnám vissza. A hullámat a Páromra hagyom, mert Neki elég nagy a kertje, hogy elásson -életem kozmikus célja, hogy komposztként beépüljek a talajba egy felsőbb cél érdekében...
Komolyra fordítva a szót: az idei egy meglehetősen sok vérrel áztatott vizsgaidőszak lesz -főleg januárban. A decemberi kínvallatások csak bemelegítésnek számítanak... A szorgalmi időszak utolsó hetében igyekszem újra magamhoz édesgetni az embereket, hogy azért a temetésemen ott legyen valaki... Khm... na, nem önsajnáltatok, úgyis az én hibám, ha valamit elszúrok. Szóval a napokban tényleg sokat kontaktoztam, még BlackHanddel is találkoztam. Olin pedig elköltözött. Bizony mondom, az új helyének mind a nyolc négyzetmétere tip-top. Irdatlanul kicsi az a szoba, de végülis Olin sem nagy. Nagyon örültem, hogy ott lehettem és segíthettem -már amennyit tudtam. Szívből remélem, hogy olyan jól fogja érezni magát, mint én itt -ennél jobbat nem kívánhatok Neki. Egyébként most hihetetlenül jó hangulatban vagyok és fogalmam sincs, mi okozza. A bejegyzés elején olvasható para-megnyilvánulás a kötelező szeánsz része. Azt mégsem írhatom, hogy "cöhh, vizsgaidőszak, mi az...?!" -tisztesség is van a világon: attól félni, rettegni kell. Felvettem az indexemet, ezzel tárgyiasultak rettegéseim -akárhányszor az asztal jobb széle felé vetem lelkes tekintetem, kis felhő kúszik a fejem fölé és villámok pörkölik a füleim. Arról nem is beszélve, hogy a "Leckekönyv" névre hallgató feketeborítású halálos ítélet olyan kompromittáló képet tartalmaz, hogy ihaj. Máig nem értem, hogy nézhettem ilyen kancsalul a kamerába és miként lett olyan a hajzatom, mint egy dizájnos spániel fülei... A további oldalakon felhergelt tanárok kézjegyei örökítik meg az általam Bennük hagyott mély nyomokat. Van egy oldal, amire büszke is lehetnék, mert 4 db 5-ös érdemjegy ékesíti. Csak a vele átellenben lévő oldalon olvasható "tantárgy megnevezése" rovat lomboz le mindig. Miért, ó, miért éppen esszéírásból meg könyvtárhasználatból kaptam 5-öst, miért nem egyiptomi nyelvből??? Oké, erre tudom a választ, de jól esik drámázni. Különben is, kettesnek még az életben nem örültem annyira, mint 2. félévben egyiptomiból. Az volt a szenvedéssel kikövezett út az alapvizsga felé. Ohh, az is milyen volt, jaj...! Mindig meglágyul a szívem és ökölbe szorul a lábam, ha eszembe jut. Pánikus rohamok kerülgettek, aztán leültem és a vizsgáztatók úgy vigyorogtak rám, mint valami beszívott háromfejű sárkány. Akkor ellazultam és már csak a gyomrom görcsölt. Aztán azt is megoldotta az anyatermészet. Mármint nem a görcsöt, hanem a vizsgát. Fortuna nyaldosta a homloklebenyem, mikor néha benyögtem valami használható tudományos adalékot. Idén nem tudom, hol fogok legnagyobbat kamuzni, de ha az alapvizsgához hasonló mértékben sikerül elhitetnem a trénerekkel, hogy olimpikon vagyok... akkor nem lesz gond. Első lépcső megmászva, már tudom, hogyan tovább -illetve sejtem.
Nem is említettem, milyen mély örömmel töltött el, hogy az értékelhetetlennek nyilvánított kopt ZH-k közül az enyémre azért járt a "nagyon tetszett az elemzés" kijelentés. Nyehehe.
Csokiból betáraztam, kávéfőzőt is veszek a héten, vagy jövő héten... akkor már muszáj lesz, különben infúzióban kell majd tölteni belém a doppingszert. Ginzenghez csak végső esetben folyamodok -tehát mondjuk januárban.
Nem lesz sok vizsgám, mindössze 6 vagy 7. Akinek egy kicsit is számítok, az dec. 11-től olvassa az újságok gyászjelentéseit.
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.