Az egész az elején kezdődött. Főhősünk (én) óvatosan a digitális mérlegre helyezte jelentékeny testtömegét, ekkor a kijelzőn döbbenetes számadatok jelentek meg. Az első sokkból eszmélve főhősünk (én) megtámadta a szerkezet hátoldalán található, lenyitható elemtartót. Mivel nem tudta lepöckölni, s ily módon ellenőrizni az elem állapotát, hangosan utánajárt a tényállásnak ("Anyuuuu, nincs ez lemerülveee...?"). Mint kiderült, az elem tökéletesen funkciónált, a kijelző sem volt hibás. Főhősünk (én) másfél év óta először látta viszont ezeket a számokat embben a sorrendben... Fogytam. Nyilván a szendvicsek, zsíros gyorséttermi kaják és a sok csokolásé jótékony hatása -tecciktudni, ezeket elég gyakran alkalmazom táplálékkiegészítő funkcióban... kiváltképp a késő éjjeli órákon. A zsírfogyatkozásos örömmámorból kilábalva kiderült, hogy az óra viszont többet mutat a kelleténél. Megint sikerült délig aludni, dehát ami jár, az jár. Később segítettem itthon fát cipelni az emeletre (Csáknoriszról ennyit), meg elrángattam Anyut egy kis városnézésre (falunézést mégsem írhatok...). Utunk egészen a boltig vezetett, közben percenténk elhangzott tőlem a "de jó idő van" valamely közismert szinonímája. Mert tényleg. Napsütés, kellemes meleg, szemből fújó alpesi orkán, hangosan üvöltő muzsika valami Menőcsávó autójából.... tavasz! A mérlegelés, a fahordás, meg a séta után meg úgy gondoltam, nem csak az alvás jár, de az agrármunkások körében oly népszerű élvezetek is, lásd: szalonna, házikenyér. S mivel ez a magamfajta parasztlánynak ebben a nemesen egyszerű formában kevésnek bizonyult, megdobogtattam a szívem egy kis lilahagymás-zsíroskenyérrel is... Kedves olvasóm, ha itt már fintorogsz, ne olvasd tovább. Csak a tisztánlátás kedvéért közölném, Családunkban teljesen egyértelmű és közkedvelt szokás, hogy minden (mondom: MINDEN) étkezést desszerttel zárunk. Eszel egy szendvicset, utána csoki. Eszel egy szelet húst, utána süti. Bedobsz egy szelet sajtot, utána bonbon... Ha csak lemész a spájzba csokiért, kettőt hozz, mert valamivel le kell fojtani... Na a lényeg, hogy a szalonna után legideálisabb megoldásnak a csokipuding tűnt. Ennek a tökéletes kombinációnak eredménye képpen végignéztem  egy "kibeszélőshow"-t. Tehát mondhatni, rosszul voltam... No, így kell tisztességesen megünnepelni, ha a mérleg hízeleg.

Pippi