Hát, mellkas. Egyik elöl, másik hátul, csak fordítva. Ma egy viszonylag rövid, ámde meglehetősen unalmas nap van mögöttem. Nembaj, Pippi sosem unatkozik, feltalálja magát, olyannyira, hogy ujj-barátokat készít (tollal, a mutatóujjakra...), Boszival kopt betűs, magyar nyelvű eszmecserét folytat filozófia órán, estébé. Mondtam én, hogy nem volt egy nagy nap ez a mai. Ellenben várom a holnapot, amikoris egy teázás van tervbe véve, viszont még nincs lefixálva. Tehát semmi sem biztos. Elvileg Boszi, Ed, Bleed meg szerénytelen személyem jelenik majd meg egy elfetrengős teaházban, legalábbis ezt remélem. Persze ketten közülük elvileg betegek, egy meg épp spórol. Most az egyszer egyik kategóriába sem tartozom. De ha ez netán nem jönne össze, akkoris ott a csütörtök, amikoris bajor hangulatú októberfeszt kerül majd megrendezésre hőn szeretett egyetemünk kocsmájában.
Ritkán van olyanom, hogy nincs mit mondanom, vagy írnom. Hát most! Fene enné meg, akkor minek kezdtem bejegyzést? Eh... Ráadásul a két kis betegemért is aggódok... A tyúkanyó hozzámképest felelőtlen lotyó...
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.