Egy nagy doboz bonbon hever előttem, ártatlanul halára ítélve. Ez esetben mellőzöm a kínzást, egyben bekapom. A bonbont. Azon gondolkozom, amit széknek hívunk, merthogy ülök. Elmenjek-e fürdeni? Tisztaság fél egészség. Lustaság fél egészség. Rég nem látott orvos...
Imádok fürdeni, ezért végzem el a folyamatot naponta többször. Persze a modern kutatások azt bizonyítják, hogy egészségtelen. Könyörgöm, az élet is veszélyes, mindig halállal végződik, mégsem mondják, hogy ne csináljuk az élést... Ehh...kezdem elveszíteni a józan parasztot. Szóval a forró (Achtung! Wirklich!) víz meg a különböző illatú tusfürdők -samponok egyrszt megnyugtatnak, másrészt feldobnak. A hideg vízben való pancsikolás meg nem szívszerelmem, leszámítva persze a tavakat, de ahhoz meg mi köze a tusfürdőnek??? Ahol eddig laktam (Atyavilág, nem hittem volna, hogy valaha majd így fogalmazok), midenütt a zuhanyzás volt a "divat", részint hely szűke, részint időhiány miatt. Ebből persze nem következik, hogy nem szeretem a belefekvős sokszemélyes sarokkádakat, mert de. Persze a sok személy valószínűleg összezavarna (ejnye!), de nem tudnak akkora kádat mutatni, amiben nem érezném jól magam... (Trükkök és tükrök bevetése nélkül.) Úszni azt tudok annyira, hogy biztosra menjek, de azért óceán-átúszást nem vállalnék be... kizáróag az időeltolódás miatt. Viszont egyszer szívesen részt vennék a Balaton "átúszásán", amiről az utóbbi időben inkább úgy hallottam, mint valami gyalogtúra. A szárazföldi úszás meg már nem tartozik a hatáskörömbe. Visszatérve a tusfürdőkre, az illatuk (és egyáltalán minden illat) nagy jelentőséggel bír számomra. Saját meglátásom szerint igencsak kényes nózival rendelkezek, meg valljuk be: igenis megszagolok mindenkit... De ki nem??? Jah, hogy sokan nem? Nembaj! Több marad nekem! Van ez az elmélet arról, hogy a párválasztás is az illatokkal áll kapcsolatban. Hát jah... "Jó a szagod! Ungabunga?" Meg hogy ebbe a parfüm bezavar. Hát szerintem aki a parfümöt/tusfürdőt/arcszeszt/egyéb illatszert választja és megveszi, annak tetszik, tehát azonosul vele valamilyen szinten. Na ebből mi következik? Semmi.
Imádom a jó illatú illetőket, s bevallom, az arcszeszek, meg a régi vágású női parfümériák mindig felkeltik az érdeklődésem. Választani tudni kell. Manapság alig találkozok olyanokkal, akik semmilyen "vegyszert" nem kennek, vagy fújnak magukra. Igen: alig. Mert bizony tudok ellenpéldát: egyik kedves Barátosném nem mindig használ szappant fürdéshez és hajmosáshoz. És igen, pontosan azt akarom mondani, hogy: nem áraszt kellemetlen szagokat, teljesen semleges. Kicsit tetszik, kicsit nem. Azért tetszik, mert illik a személyiségéhez ez az elgondolás (aki az álvaszülés mellett hajlamos érvelni...!?!?!), másrészt nem tetszik, mert nincs jellegzetes illata és ha pl. otthagyja a pulóverét valahol, nem tudom megmondani, hogy az övé. Ezek ritka esetek (hogy otthagyja, meg az is, hogy nem ismerek fel egy szerkót a "bukéjáról"). Tehát most szaglászok tovább, például a párnámat. Neszeneki, újabb rossz (???) szokásom került napvilágra.
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.