Latjatok, Feleim, szümtükkel, mik vogmuk... Itten valá az beadandó házidolgozat, tekintsétek meg, váljék hasznotokra, mutogassatok újjal az készítőjére. Isa víg dolog lészen, mert fél óra sem volt összeállítása. Yeah.

Játék a szavakkal

A világon használt 3-4 ezer nyelv[1] mindegyike tartalmaz olyan jegyeket, ami egyértelműen felismerhetővé teszi azt a nyelvészek számára. Ezek közül legalább 3-4 az átlagember számára is könnyen felismerhető, akár a nyelv ismerete nélkül is –főként a kiejtés és a hangsúly alapján. Az irodalmi alkotások eredeti nyelven történő olvasása hozzátartozik a mű megértéséhez, egyfajta plusz információval szolgál.

A kiejtésbeli sajátosságokat gyakran használják fel pl. az adott népről szóló paródiákban, viccekben, ahol a szavak- és kifejezések megértése nélkül is rájövünk a mondanivalóra. Egy magyar mondat –különböző akcentusokkal fűszerezve „elveszti” magyarosságát, nehezen érthetővé válik, s szinte hihető, hogy pl. francia szövegről van szó. Nyelvünk számos olyan szóval/kifejezéssel büszkélkedhet, ami a megfelelő hanglejtést alkalmazva kísértetiesen hasonlít az olasz (naplemente), a spanyol (lap alja), a finn (rikkantott), stb. kiejtésre. Véleményem szerint a nyelvek jellemzésére a legegyszerűbb és legérdekesebb módszer, ha nyelvtörőket, palindromokat, gyerekverseket és más nyelvi játékokat tanulmányozunk.

Mikor egy kisgyermek elkezd beszélni, az első szavak, egyszerűbb mondatok után a nyelvi fejlődés szerves része, hogy az egymás után következő szavakat megtanulja hiba nélkül, dinamikusan kimondani. A nyelvtörők olvasása és ismétlése nem csak a beszédhibás gyerekek számára hasznos, a felnőttek agyi tevékenységét is serkentik, valamint jókedvre derítenek. Mindeközben észre sem vesszük, hogy a nyelvtörők milyen sok olyan tulajdonsággal bírnak, ami kizárólag a magyar nyelv sajátja, tehát ily módon nem csak a kiejtésünket fejlesztjük, de magát a magyar nyelvet is gyakoroljuk! A legismertebb nyelvtörők többnyire egy adott betű sokszori szerepeltetésével, vagy hasonló alakú szavak felhasználásával nehezítik meg a dolgunkat. Nincs ez másképp a magyar nyelvtörőkkel sem, pl. Két pék két szép kék képet kér; vagy: Ádám bátyám pávát látván száját tátván pávává vált.

Némi kutakodás eredményeképpen magam is meglepődtem, milyen könnyedén beazonosítható például egy francia (La roue sur la rue roule; la rue sous la roue reste./ A kerék az úton forog, az út a kerék alatt marad.), egy német (Fischers Fritze fischt frische Fische./ Fritze halász friss halat fog.), olaszul (Dietro il palazzo c'e un povero cane pazzo./ A ház mögött van egy szegény bolond kutya.), vagy akár egy finn (Yksiksesikö yskiskelet?/ Egymagad köhögsz?) nyelvtörő, anélkül, hogy valaha is tanultam volna az adott nyelvet.

A magyar nyelvi játékok közül az egyik legbravúrosabbnak az eszperentét találom, melynek lényege, hogy olyan szavakat használ, melyek az „e” betű kivételével minden egyéb magánhangzót mellőznek, pl. „Telepszegleten szeszelde”[2]. Az eszperente kizárólag a mi nyelvünkkel kivitelezhető, idegen nyelvek ehhez hasonló nyelvi játéka a lipogramma (olyan szöveg, amelyben egy adott magánhangzó nem szerepel)[3], ami azonban kevésbé elkülöníthető, hiszen a legtöbb magyar szöveg nem tartalmaz „x”-et, mégsem tekintjük lipogrammának. Egy másik érdekes játék a palindrom: olyan mondatok, amiket visszafelé is olvashatunk, a betűk sorrendje megegyezik (pl. Római fővezér s rézevő fia Mór; vagy Goromba rab morog.). Végül, de nem utolsó sorban hadd írjak egy példát az általam legleleményesebbnek tartott nyelvi játékra, az intarziára, melynek lényege, hogy egy mondatot, vagy személynevet egy másik mondatba ékelünk: Karinthy Frigyes híres intarziája: Önt egy égi kar inti, frigye sikerülni fog.

Ezzel természetesen nem ért véget a felsorolás, de remélem, sikerült egy egészen új oldalról bemutatnom a magyar nyelv sajátosságait, sokoldalúságát és ösztönöznöm olvasómat az efféle nyelvi humor gyakori alkalmazására, hiszen –mint tudjuk-, nyelvi értékeink megőrzésének egyetlen módja, hogy nem hagyjuk kikopni azokat a mindennapjainkból. Berekesztem ezzel lelkesen szerkesztett remekem, de ne legyen ember, mely ezen eleget nem nevetett!