... mert én adok a minőségre. Hát én ezt nem bírtam szó nélkül hagyni. Az esti programom egy vicces kis részét képezte, hogy "megtudtam, mikor halok meg", merugye ebben a modern világban lépést kell tartani a technikával. Hát hogy néz az ki, hogy egy háziasszony nem tud turmixul? Szóval megnéztem, hány percem van hátra és kiderült, hogy sok! 2069-ig nyugodtan átmehetnék a piroson (de vidéki copfoskislány ilyet nem tesz, fujj...), bátran leugorhatnék a Margit-hídról, vagy bungee-jumpingolhatnék kötél nélkül... Mindezt ezzel az extraszuper csúcstechnikával számoltam ki. Csupán a legintimebb adataim (méretek, szerénytelen személyem szélte-hossza) angol mértékegységekre való átszámítása jelentett némi komplikációt. Merám' ezek itt bonyolítanak, hogy hány láb... jelentem, nekem kettő darab... De ha már láb... Hogy van az, hogy egy láb az 30 cm körül van ésakkor a méretezés miért nem centikre megy?!?!?!?! Bonyolult egy fajta az ember... No mindegy, megoldottam és megnyugodtam. Ezt megünneplendő elkísértem Bogit az éjjelnappaliba. Aztán megláttam azt az állatot... Uhh, istenem... formás test... oké, kicsit átlátszó típusnak tűnt, de mondom, miért ne... Fizettem, és... és hazavittem. A testén apró cseppek gyöngyöztek, hűvös volt, de nedves... Sör. Mert megérdemlem. Aztán a népszerű online kommunikációs csatorna felhasználásával online-kocsmát nyitottunk, vagy mi... többen is jelezték írásban, hogy sörzing/borzing/etc. Ezt is feltaláltuk. Meg hogy akinek nincs söre/bora, az akár ihat kakaót is, de csak kumisszal. Mert mink vidékiek ilyen vagányul toljuk (jegyzemmeg, kumiszhoz MÉG nem volt szerencsém). Most persze elálmosodtam a sörtől, ami jó, mert úgysem terveztem mára mást, csak egy kellemes, békés, pihentető alvást (szomszédmenteset...).