Csütörtökön ellátogattam az előző iskolámba. Mondhatnám, hogy oda visszahúz a szív, de nem. Szép volt, jó volt, de elég is. Sok kellemes emlék, de semmi több. Most komoly indokom volt újra  feltűnni ott: Dexter és Val (Kilmer úr nevében tetszett meg ez a név) miatt mentem, történt ugyanis egy úgynevezett: ballagás. Az Igazgatónő természetesen ugyanazt a beszédet mondta el, mint a mi időnkben, sőt, meg merem kockáztatni, hogy ugyanabban a ruhában volt. Az unalmassági foka is múltat idézőnek bizonyult, úgyhogy végülis végigdumáltuk egy rokonsráccal, mert ugye kicsi a világ, rokonok meg mindenhol vannak... Akárhányszor megemlítették Dexterék osztályát, drámaian csendre intettem mindenkit, de minden alkalommal kiderült, hogy teljesen feleslegesen. Nagyon szépek voltak a ballagók, a csajok ki voltak nyalva (külsőleg), a fiúk meg nyilván rendetlenkedtek. Idén kevesebb volt a csapadék, ders arcok jöttek szembe velem. Furcsamód olyan gyereknek tűnt némelyik, pedig magamról tudom, ballagás környékén az emberben már érik a gondolat, hogy "vaze, felnőttem". Oké, bevallom, egy egész pöttyet én is elérzékenyültem, mikor belegondoltam, hogy Dexternek itt véget ért az itteni pályafutása és érettségizni fog és utána jön Pestre és a norvég király meg már 72 éves, hüpp-szipp-szütty. A hivatalos hacacáré után elindultunk Dexterékhez, mert volt olyan drága és elhívott a ballagási családi vacsira (sosem felejtem el ezt a gesztust...), de mivel Szüleim is igényt tartanak rám a hétvégén, úgyhogy ezt sajnos ki kellett hagynom. Ellenben másnapra is voltak hasonló tervek (márminthogy akkorhoz képest holnapra, tehát tegnapelőttree, hmmm), arra már csillogó szemekkel rábólintottam. Szuper is volt, csodálatos grillezett állatok feküdtek előttünk, grillezett dzsungelben. Ahogy DeeDee a Nagypapáját idézte: "majonesztek" -franciasaláta, majonézes krumplisali, etc. álltak egy másik asztalon, szóval éhen nem vesztünk. A legínyencebb pillanat: Dexter megbonthatta a születési évében palackozott, a pincében tovább érlelődött 5 (mondom ÖT) puttonyos Tokjai Aszút, hát az valami fenomenális volt... A kanok pókereztek, mi ketten DeeDeevel közben félhangosan megvitattuk az élet nagy dolgait, különös tekintettel a hüvelygombára, a gazdasági válságra és a fentebb említett "majonesztek" ízvilágára. Jó hangulat, meg sok alkohol tartalmú üdítő... (Képes dokumentációért forduljon... fel!) Az este során jópár elmés beszólás született, csak hogy egy példát említsek: bekapcsolva maradt tévé, vetélkedő, kérdés, hogy ki volt a Pál utcai fiúkban a vörösingesek vezére... mire Valaki: "-Az hagyján, de ki volt a Pál...?!" Este tíz körül a társaság nagy része az elmenetel mellett tette le (eszperente, je) voksát, én meg bégetve követtem Őket. DeeDee hazavitt pár srácot, mármint mindegyiket a saját otthonába (a srácok saját otthonába! imádom, milyen kétértelmű a magyarszki), én meg Vallal autókáztam, konkrétan három órán keresztül. Csodálatos szekere van, nem ragoznám, mert még a végén elkezd irigykedni az olvasóközönségem... Tehát autókáztunk, beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, s ismét be kellett látnom: tényleg csak Dexter, meg Ő kötnek a régi sulimhoz (megabüfésnéniiii!!!). Bár mostmár Ők sem (csakabüfésnéniiii!!!). Hajnali egykor sikerült ágyba dőlnöm, mosolyogva, azzal a jóeső érzéssel, hogy megint sikerült egy jót beszélgetnem Deevel, Dexterrel és Vallal is.
A hétvégén a pesti gárdával nem nagyon konzultáltam, remélem, Olin jobban van (volt egy borzalmas szerdánk, némi beszédzavarral, aggodalommal és idegeskedéssel...). Eddel most beszéltem, jövő hétvégén elvileg letolja a formás hátsófelét hozzánk, meg még a névnapi ajándékát is megkapja a héten, ha jógyerek lesz. Mostanában kezdek megint szorgalmas lenni. Lehet, hogy a vizsgák miatt? Hm... érzem a vesztem közelgését. Brrr. Hamarosan indulok vissza, irány a nagyváros, ahol könnyű azt csinálni, ami jólesik, mert nem "les a szomszéd" és nem ismer mindenki mindenkit. Inkonyitó, jeah.

Pippi