Tegnap hajnali kettőkor még azon fűztem Drága Boszimat, hogy "de naaaa, léccilécciiiii, hadd aludjaaaak!", mire Ő anyás szigorral elutasította kérelmem, mondván, hogy "nem fogsz lógni!". Énmeg próbáltam aljas praktikákkal meglágyítani a szívét (lásd: vacsi, tea...), de nem. Nem tudtam megtörni... Lefekvéskor is ott hisztiztem, ami újabb fél órát vett el az éjszakai alvásidőből, mégis reménykedve zuhantam álomba. Reggel (tegnap, ugyebár) arra ébredtem, hogy muzsikál az ébresztője. Nyugtáztam. Ugyanezzel a lendülettel visszaaludtam. Aztán újra felébredtem. Boszi sehol, az óra valami 10:00-t hazudott. De én naiv, negyedik ránézésre mégis hittem neki. Ahogy egy bölcs rokonom szokta volt mondani: "Ekkor én voltam a fő tápász. Titulusomhoz híven tehát főtápászkodtam...." Hát énis. Aztán kicsit kitakarítottam (nem kell semmi veszélyes manőverre gondolni), mivel délután több kedves vendégre is számíthattam. A partvissal (ennek utána kellett néznem, hivatalosan miként illendő papírra/monitorra vetni) való kellemes táncos mulatság után fogtam egy metrót és irány a kötelesség, ugyanis nem lógtam el mindhárom órát, egy maradt... No, arra kegyeskedtem befáradni. Mivel egyiken sem volt katalógus, az első kettőn sem hiányoztam senkinek. Óra után irány a büfé -mert aznap még nem volt a számban semmi szilárd tápanyag, a C-vitaminon kívül. Faltam, majd elsiettem a Ferenc körútig, ahol magamhoz vettem csinos kísérőmet, a fentebb említett vendégeim egyikét. Vele haza, aztán 3 óra kellemes társalgás, majd jött Ed is, aztán hamarosan ment mindenki útjára: a Kisasszony haza, Ed meg valami ex-osztálytársas megmozdulásra. Én még itthon összeszedtem magam, közben beszéltem Jessymmel, mert már kb. a honfoglalás óta nem találkoztunk, így volt miről pletykálni... Ennek a nagyszerű kommunikációs lehetőségnek köszönhetően kicsit késtem Roxanne-től (Ő nem Mókus, de ex-őrstárs, nagyonszeressük). Hárman gyülekeztünk Nála, tehát egy bölcsésznek is egyértelmű kell, hogy legyen: négyen vágtunk neki az éjszakának. Tényleg az éjszakának, mert kb. hajnali kettőkor indultunk útnak. Este tíztől kettőig elfogyott egy üveg Mar Tini, ami egész jó hatással volt a humorérzékünkre -oké, szó szerint veszettül vihogtunk. Amúgy kisiskoláslányosan. Közben hívott Ed, hogy LivingRoom helyett a Kőrösi Csoma koliba mennek, mert csak. Mondom, jólvan, okoslegyél. Aztán Roxanne ágyában  előkerültek komoly témák: egészségmegőrzés, fitness-wellness, amint az a Nőklapjában is írva vagyon. Mélyenszántásunk után Benetti azzal az ötlettel hozakodott elő, hogy talán indulni kéne. Roxanne inkább a fent említett pihe-puha ágyikóját választotta, amiben egy plüss ló (elmélázó, filozófikus tekintetű, petyhüdt jószág) is helyet kapott. Nem csinálok a szobáról nagy tájleírást, lényeg, hogy kellemes volt ott elütni az időt. Na. Benetti, a Szaktársnője, meg én -elindultunk az éjszakai busz megállóhelye felé, hogy fogkocogtatva, cidrizve várakoztunk vagy 5 percet, hogy aztán beszálljunk egy idegen autóba... Alap esetben ez fiatal lányoknak abszolút nem tanácsolt viselkedésforma, de hárman voltunk, a srác egyedül, mondta, h gyakran visz el embereket, poénból. Rövid latolgatás után tehát ingyenfuvarral célba vettük a fentebb említett kollégiumot -mivel kiderült, hogy Benetti hivatalosan ott lakik, Ed meg pozitívan nyilatkozott a hangulatról. A fuvar után még hátravolt pár kilóméter -bár meg nem tudnám határozni, merre mentünk ezután-, ígyhát taxiztunk. A kollégium elég lepukkant volt -nem csoda, hogy Benetti az ottlakásnak csak a hivatalos részét vállalta be, a gyakorlati megvalósítást hanyagolta... A "zene" nem igazán volt kedvemre való -de ez ott és akkor nem igazán zavart, s nem tartott vissza abban, hogy táncoljak egy keveset. Odaérkeztünk után először lepakoltuk a cuccainkat egy szobában, majd bevettük a söntést, Benetti támadott először -ebből én ügyesen hasznot húztam, pár perccel később ugyanis egy pohár vörösboros kóla landolt a markomban. Szomjoltás után rátámadtunk a gyanútlanul táncikáló tömegre is, aztán elvegyültünk: roptuk mi is. Később újfent összefutottunk Eddel, aztán Vele is jócskán koptattuk a parkettot -mondanom sem kell, élmény volt, a legjavából. Mivel hajnali kettő körül érkeztünk, nem kell azon csodálkozni, hogy alig két óra tánc után négy körül a távozás mellett tettük le voksunkat. Visszakunyeráltuk a személyes okmányainkat a recepción (vagy mi szösz volt az...), aztán irány a buszmegálló, majd a hazaút... Csodálatos éjszaka volt, nem gondoltam, hogy ilyen fenomenális élményt hoznuk ki ebből a napból/estéből/éjszakából -de rá kellett jönnöm, ismét győzött a spontaneitás ereje. Ma délután egy körül ébredtem, s elhatároztam, a délutáni tevékenységem meghatározó eleme lesz a semmittevés... Reményeim szerint ez a pesti hétvége is kellemesen telik majd. Az imént hívott Nina. Rég nem láttam, hiányzik. Programlehetőség, juhu!

Pippi