A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

Ma belecsaptunk a lecsóba. Elérkezett a várva-várt, illatos-ízletes ünnep, amit az ember jobb esetben a Családjával tölt, rosszabb esetben még szerencsére nem voltam. Az egyetlen negatívum a mai napban az volt, hogy számomra a "Szeretteim" kifejezés nem csak a rokonaimat takarja... Mindent egybe vetve hiányérzetem volt, s azzal csaltam mosolyt saját arcomra, hogy most Ők is jobb helyen vannak és jelen esetben a "jobb hely" egészen evilági: például az asztal alatt a sok forraltbortól (magamból kiindulva), vagy a detoxban a sok krémes sütitől... A rokonok szorgalmas tartozékai az életnek, mindig előrukkolnak valami "jobb ötlet"-tel, vagy "jótanács"-csal, ezeket meg többnyire nagy összeröffenésekkor (pl. karácsony, ugyebár) osztanak meg a többiekkel. A gyomor vérellátásához adakozással hozzájáruló szervünk (agy?!?!) ilyenkor tompa, tehát könnyen befolyásolhatóvá válunk és mindenre az "aha", vagy "jóvan" univerzális fordulatokat nyögjük be. Hát nyilván én sem emlékszem minden kérdésre konkrétan, amire ilyesforma feleleteket adtam. Aszonnyák, ez a szeretet ünnepe, énmeg hiszékeny vagyok, meghát valóban gyanús... Szeretek enni, szeretek inni, szeretem a Családom, szeretem a karácsonyfáinkat (kettő... muhahaaa!), meg a hideget is szeretem, meg a meleget is... A melegeket meg kevésbé tolerálom (tiszteletakivételnek). Amúgy ma olvasgattam előző bejegyzésemhez kommentelő drágajó Pajtásaim blogjait (Olin, BlackHand), amin jókat derültem, meghát Olin esetében duplán jólesett, hogy kicsit úgy éreztem, mintha nekem magyarázna a szokásos mutatóujjas hadonászásával, amit nagyon imádok...hihi. Ninával is beszéltem, remélem, Ő is jólvan a messzi balra (térképen...). Edről eddig is tudtam, hogy családcentrikus meg a piát sem veti meg, ebből kifolyólag a karácsony a kedvenc ünnepe is lehetne. Namármost vallási témakörökbe meg nem turkálnék, mert még a végén nem tudnám kimagyarázni (ami egyébként lehetetlen, mert mindent ki tudok!), hogy mire is gondoltam, Ed meg szerintem igényes ezügyben (is). Ó, igen, tudom, miről akartam még szót ejteni (---közben leléptem fürdeni---).... na, mostmár elfelejtettem. Hm. Áldom a technikát, mely lehetővé teszi, hogy egy szuszra ötszáz embernek is küldhetek karácsonyi jókívánságokat. Fenomenális és boldoggá (majdnem azt írtam, hogy bloggá) teszi azt, aki kapja. A szolgáltatás neve ímél, ajánlom figyelmedbe. Hatékony és fájdalommentes, maximum a beteg hal meg. Na. Meg ugye az esemes, meg az *xyxy*, ami jobb, mint egy CIA adatbázis... könnyűszerrel lenyomozhatja bárki, hogy mi a szomszédasszony pudlijának vércsoportja. Olyan ez, mint a szennylapok: senkit sem érdekel igazán, mégis viszik, mint a cukrot. Dehát karácsonykor én is a drasztikus módszerek hívev vagyok, tehát körüzenet. Most olyan mennyiségű világmegváltó gondolat suhant át az agyamon, hogy bele is szédültem, ergo inkább nekikészülődök egy pihentető alvásnak. Karácsonykor valahogy nagyon megy ez az iparág. Mármint a fedettpályás ki-alszik-messzebbre. Majd holnap is jól odamondom az univerzumnak... ZZZzzzZZZzzz....

Pippi