A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

Halmozottan kátrányos helyzetű magyar utakon száguldottunk el ma a fodrásszalonig, ahol oly rémült arcok fogadtak... mint akik még nem láttak jetit. Hát itt volt az ideje. Szóval fogtam a lábam és bementem vele, aztán egy kedves, kevésbé ijedős hölgy -tapasztalt fegyelmezettségéből arra következtettem, hogy Ő itt a Fodrász, nagy f betűvel- mosolyogva egy székre mutatott, közben mozgatta a száját, dehát nagy volt a hangzavar... Leültem, kultúráltan szórakoztam a telefonom kígyós játékával, mikor közölte, hogy "moshatjuk". Na ezt a részt kevés hajbuherátor végzi úgy, hogy kellemesnek érzékeljem. Mint azt a cosmo-lányok tudják (tehát én inkább csak éreztem), a hajmosáshoz jár némi masszázs álnév alatt futó agresszív skalpolás is, melyet a gyakorlott páciensek komoly ábrázattal, néha ajkaikat csücsörítve tűrik. Hát aki engem kezelt, az egy brutális némber volt, eltorzult ábrázatom láttán azt hihette a gyanútlan szemlélő, hogy sampon helyett kénsavval machinál... De ez még a kevésbé megrázó rész volt, a menüett szakasz... Hanem pár perccel később már csak arra eszméltem, hogy a hátam mögül jön a kérdés: "ennyi mehet?", ekkor a tükörben egy 15-20 centis hajtincs látszott -mint halálra ítélt. Miután halkan rányögtem egy szolíd ahát, hangos sóhajoktól kísérve elkezdődött a birkanyírás dinamikusabb része, melynek során elveszítettem hajzatom kb. felét. De az eredmény: bizton állíthatom, van ember (Fodrász, nagy f betűvel...), aki szarból várat épített. Legalábbis nekem tetszik. Majd meglátjuk, köszönnek-e az ismerősök az utcán... A mai napom ezt leszámítva sokk-mentesen zajlott, a holnapit pedig egyedül a korai ébresztés zavarja majd meg. Sebaj, majd délután lustálkodok, vagy mi szösz. Ma már megjelent lelki szemeim előtt az első ajándékcsomag, amit kapok, ez annak a jele, hogy hullámokban előtör majd belőlem a kíváncsiság, ergo: mint egy ötéves, úgy várom már a karácsonyi ramazurit. De most jóéjszakát mondok magamnak és a plüssmacimnak.

Pippi