A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

Akár a hálivúdi sikerfilmek, az én egyszerű életem is tele van meglepetésekkel, váratlan akciókkal... A vér viszont kevesebb, már csak azért is, mert jelenleg senkire sem haragszom. Hát vegyük sorjában. Virul az arcom, mert koptból 3-as gyakorlati jegyet kaptam (éljeksoká!), egyiptomiból meg egy 2-essel átcsusszantam a rostán (éljeksoká!). Utóbbi információt kalandosan sikerült megszereznem, de hála a portásnéni arany szívének, végülis megnyílt előttem a tanszék kapuja (aztán világosságot is kaptam), ígyhát mutatóujjal végigszánkáztam a névsoron, megtaláltam a nevem. Ekkor jobbra húztam az ujjam, a sor végén pedig ott állt feketén-fehéren a bíztatás: elégséges. Na, ugyanezzel a lendülettel nagyonszépen megköszöntem a néninek a kedvességét, aztán indiánszökdelésben feltűnésmentesen elhagytam a terepet. Hiába, én az apró dolgoknak is tudok nagyon örülni. Édesapám egyből jött a telhetetlen világnézetével, hogy miért csak kettes, de aztán világossá tettem számára, hogy így is pozitívan befolyásolom a csoport statisztikáját (45 főből kb. 12-en mentünk át eyáltalán...). Szóval juhu. Ezután hazafelé vettem az irányt, de úgy gondoltam, megérdemlek egy kis forrócsokit (a mi kis lokális közértünk eldugott polcán ráleltem valami meggyes ízű csokicsodára). Nincs fél órája, hogy nekiálltam tanulni, ami nem tartott soká: amilyen hirtelen felindultságból nekiestem, a rokonságom éppoly hamar le is állított: dec.20-án hivatalosan, teljesen mindenhogyan átadásra kerül a jövendőbeli kéróm. Csodálatos!!! Ezt az infót persze rögtön megosztottam mindenkivel, aki a környezetemben volt, s ezalól a plüssnyuszi sem képezett kivételt. Tehát mához egy hétre már ott örömködök majd az új lakásban. Hajaj! Micsoda szép jövő. Valami rendellenes agyi funkcióm miatt állandó vizuális sokknak vagyok kitéve: a szemem előtt lebeg, ami ott vár majd rám. Hát ez a hét másik nagy híre: A Hülyék Szövetsége Boszit választotta a 2009-es év lakótársának, magyarul velem fog lakni, ha minden a terv szerint halad. Juhu. Ízelítő a következő szemeszter programjából: filmmaraton (minimum kéthetente egy alkalommal), táncest (tanulmányaink mennyiségének függvényében), gasztromóka (akár naponta... naponta többször...), a többi meg fantázia kérdése. Unatkozni nem fogunk, ez már szilárd elhatározás részemről. Ohh és amit még írásban is dokumentálnom illendő: igen, lesznek "pizsiparty"-k is... (jézusom, el sem hiszem, hogy ezt én írtam, pedig de!), ott majd jól kiélem az "alvó emberek nézésével" kapcsolatos perverzióimat... hehe... Tolvajlott alapelvek lesznek a "sokan vagyunk, de még mindig nem elegen", a "mindenki hozzon magával mégegy embert" (jöhetne a "hozd el anyádat is", de ahhoz nem ragaszkodom), meg a "disziz dö bigíning ofö bjúúútiful frencsip...". Mostmeg épp a következő frizurámat tervezem, mert rámjött a lázadó kamaszkor (kb. 2-3 napra, majd elmúlik, vagy hódító útjára indul bennem...). A tetoválási tervemről már nem is beszélve... Szóval most megyek, kreatívkodok, aztán ismét megpróbálok nekizuttyanni a tanulásnak. Juhu.

Pippi