Megint le vagyok maradva magamhoz képest, ami mondjuk úgy, nem nagy kihívás, mert én sem vagyok nagyon elöl. Csütörtökön külhonban aludtam, ami konkrétan DeeDee emeletes ágyának felső szintjét jelenti, ahol az embert fenyegeti egyrészt a leesés veszélye, másrészt meg a fejfájás. Utóbbinak az az egyszerű oka, hogy a fekhely és a plafon között felnőtt ember -vagy jómagam- nem tud egyenes háttal felülni.... De jobbat mondok, görbével sem. Az éjszaka hevében tehát könnyed és gyors találkozást ejtett meg a homlokom a mennyezeti vakolattal, minek eredménye képpen ugyanezzel a lendülettel vissza is aludtam. De jó volt az este, igazándiból Dexterrel és DeeDeevel nem lehetett mást tenni, mint fetrengeni, meg inni, úgyhogy nem ellenkeztem, mert néha engedelmes és jókislány vagyok. Hanem aztán tegnap bekeményítettem, összeráncoltam a szemöldököm és elráncigáltam Őket egy kisebb belvárosi túrázásra, amely állt egyrészt teaházazásból, másrészt egy esti "fesztiválból", ami a Dead Cat Night nevet viselte, tehát semmi normális... Ezt a koncertremenést terveztem fél hónapja, hogy kivel, merre, mennyiért, stb. Hát ez volt életem legjobb kihagyott programja, az biztos.(Oké, megspóroltunk fejenként 2000 Jó Magyar Forintot, viszont cidriztünk az utcákon egy órát...) Drágáim feladták az útkeresést, egyedül meg olyan vagyok, mint Vuk, aki ugye kicsi is, meg hülye is, mert kiabál vadászat közben. Én nem vadásztam, pedig éhes voltam. Mielőtt feladtuk, több embertől is sikerült információkat szereznem az odajutást illetően. Ezek közül az egyik egy hosszú hajú, együtteses pulóvert viselő, szimpatikus huligán volt, aki készségesen elmagyarázta, merre van az arra, majd hozzátette, hogy ha ottvagyunk, akkor keressük a "bőrkabátos, bakancsos testvéreinket...." Hát a rokonsági viszonyokra máig nem derült fény, merthogy minket nem ragadott el a HÉV. Hanem újra a BKV-t választottuk és hazamentünk. Erről az estéről is részletes képi dokumentáció készült.
Ma meg délben volt reggel, úgyhogy kicsit csúsztattam a programomat, ami egyik Kedves Rokonom tetoválószalonjával volt kapcsolatos. Egy 16 éves leányzó mazochizmusának lehettem tanuja, kb. 70%-os készültségig. 15 centi átmérőjű kelta motívumot varratott a hátába. Szép lett. Naja, az ilyen rokonságért áldja az ember, akit áldani szokott. Fest, rajzol, tetovál, hát most mit mondjak? Kár, hogy eddig ritkán találkoztunk... De van egy sanda gyanúm, hogy virágzó jövő elé néz a leendő lakásom. Micsoda falai lesznek, háh! Na, mostmeg benyomtam egy fagyasztott pizzát, nyilván nem fagyott állapotában... Viszont a konfliktusok elkerülése végett (lásd előző bejegyzés utáni reklamáció) hadd szóljak pár szót Bleedről. Meg is volnánk. Majd ha lesz szíves odatolni a csontos hátsóját, ahol én "bulizok", akkor bővebben is.

Pippi