Az előző bejegyzésem után elégedett mosoly ült ki az arcomra, de aztán rájöttem, hogy ha Bleed valami pozitívat mond, amögött vagy turpisság van, vagy olvassam végig mégegyszer a kommentet. Esélyes, hogy mindkettő... Mert bizony a mosoly eltűnt, helyette sóhaj. Bleed megint arra teper, hogy nehogy elégedett legyek, mert ez csak az Ő kiváltsága saját magával szemben. Tehát vehetem ösztönzésnek is, amit írt, így úszom meg a legkisebb lelki traumával. És ezúton tudatom Vele, meg minden jószívű egyénnel, aki néha idepislog, hogy: márpedig meg fogom próbálni többszörösen túlszárnyalni magam. Ezt persze Bleed nem fogja elismerni, de kérdem én: kit érdekel? Válaszolok is: végülis engem.
A mai napomon többen mondtak nekem "nem"-et, mint máskor. Kezdődött a reggelem azzal, hogy mikor bementem suliba, hogy elfogyasszam az Ed által beígért matutkát (ami ugye az alant már említett prósza egyik verziója), kiderült, hogy hiába vártam: Ed lebetegedett (én naiv meg elhiszem), ami miatt szintén lehangolódtam, meg azért aggódok is. Tehát az első "nem" telefonon hangzott el és vonatkozott egyrészt a finomságra, másrészt a délelőtti programomra. A második kedvezőtlen válasz szintúgy telefonon érkezett, Bleed sem ért rá. Már épp elkeseredtem volna, hogy megint "menj a többiekkel játszani", mikor megláttam egy régi ismerős arcot. Aki viszont sietett, ez már a harmadik lekoppintás volt. Ígyhát a könyvtár felé vettem az utam, hogy határidő előtti napon "megszabaduljak" két kiváló műtől. A bájos, ámde termetes hölgyike egyértelműen a tudtomra adta, hogy nem kell az olvasójegyem, csak a könyveket adjam a kezébe. Hát ez volt a negyedik elutasító válasz. Nembaj, kitartó vagyok. Elmentem a mai napom egyetlen előadására, s minekután félfüllel azt hallottam, hogy nem lesz megtartva (ötödik), megkérdeztem, mi az ábra, erre újabb "nem"-et kaptam.... Itt már rángott a bal szemem, hogy mostmár elég. E percben feltűnt 3 ismerős némber, akik meg "NEM" értek rá...(hatodik) Ez elég ok volt arra, hogy elinduljak haza. Azóta nem szóltam senkihez, s ez azért kifizetődő, mert ma már nekem nem lehet többet ellentmondani. Bár ezt az otthoniakkal is tudatni kéne, különben folytatódik a sikersorozatom.
Kissé letargikus állapotban fejezem be eme bejegyzást. Tudom, nem hoztam a formám, de a fenti események azt hiszem, elfogadható indokkal szolgálnak... Majd este.
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.