Egyedül ücsörgök, ez újabban valami kellemes kis hobbi nálam? Fenét. Szükség kínja, mert két szék közül a pad alá estem. Mikor mindenki hülye, csak Te vagy helikopter és izzítod a rotort... Tehát felkötöttem a partynacit és nekiestem volna az éccakának, de nem! Merthogy nem volt kivel. Egyedül meg csak a rúd mellett táncol egy hölgy -szerintem. Rúd se volt. Tehát mikor minden esélyem elszállt -mivel Ed sem jött velem-, bejött a képbe Jessy (a korábban Dilisként emlegetett...) és felforgatta a terveimet: végre valaki! Azt javasolta, ruccanjunk össze. Már épp összeszedtem a maradék csi-t a lábszáramból, mikor mondta, hogy családi okok miatt (lakótársa kérésére) nem fog összejönni. Ímígyen esett, hogy itthon hallgatom a Horrorpops:Miss Take című melódiát. De mivel nem szokásom unatkozni, megint kitaláltam valami okosságot... fogtam a kopt nyelvgyakorlat órára értelmezendő és elvileg megtanulandó pár lapocskát és még mielőtt bárki azt hinné, hogy tanultam, nem. Odébbraktam, mert útban volt. Ezután fogtam a határidőnaplóm -mert a fontos és okos embereknek olyan is van, csak az enyém szebb...- és azt is odébbraktam. Nem, mást nem pakoltam. Inkább billentyűzetet ragadtam, mert jobbnak láttam írni egy rövidke véleményt Monet Vízililiomok-sorozatához. Mert tetszik. Kedvelem az impresszionista festészetet, mert majdnem olyan, mint amilyet én művelnék a vászonnal, ha tudnék festeni. Azért csak majdnem, mert én valószínűleg nem tájképek impresszióját rögzíteném, inkább emberi kapcsolatokat. Már megint ez az ultra-szociális beidegződés. Egyébként jól esett volna ma egy üdítő szórakozási lehetőség, már csak az elsőosztályú társaság miatt is (lásd fentebb). Itt van ez a Nagy, Büdös Falu és én meg kicsi vagyok (Vukkal szemben éhes már nem!) és egyedül is vagyok. Még szerencse, hogy valami értelmi sérült feltalálta az MSN-t... Annak se volt boldog gyermekkora. Apropó, online-kommunikáció. Jobb, mint a telepatikus, mert lehet rejtve kapcsolódni... Öh, nagyon szétszórtam magam. Valahol a Vízililiomoknál vesztettem el Ariadnét. Namármost, ha közelebbről megnézzük ezt a sorozatot, akkor kiderül, hogy külföldön vagy. Nem mintha a Szépművészeti Múzeumnak nem lenne Monet-ja. Ellenben Degas-t nem találtam. Kicsit (nagyon) elkeserített, lévén, hogy a kedvenc festőmről van szó. Ezen viszont még mindig könnyebben túlteszem magam, mint azon, hogy fázik a kezem. Utóbbi ellen teszek is valamit. Bár kesztyűm nincs... és nem-bárkesztyűm sincs.
Juteszembe! Mi? Semmi!
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.