HTML

A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

"Az őrület és a határán."

Napi okosság:

Címkék

alvás (3) barátok (32) betegség (5) bkv (9) blog (2) budapest (18) buli (14) család (7) desszert (3) egészségügy (1) egyiptomi (2) éjszaka (12) emberek (18) evészet (11) film (1) fogyás (1) fraktál (1) halottaknapja (1) hétvége (6) humor (11) internet (16) ismerősök (1) karácsony (5) kopt (2) kritika (11) munka (5) nyár (5) nyomorom (10) öröm (7) otthon (13) pályázat (2) suli (14) utazás (5) vevészet (2) vizsgaidőszak (3) zh (5) Címkefelhő

2008.09.21. 20:41 Pippi

Képszelet

Hát már megint mivel ütöttem el a napom? Persze, hogy múzeumban voltam. Méghozzá a Szépművészetiben. Kötekedhettem volna egy teremőrrel, de nem tettem. Az illetőtől megkérdeztem, hogy hol van egy alkotó (nem leplezem le műveletlenségem azzal, hogy leírom), mire közölte, hogy a múzeum nem tart magyar képeket, azokat a Nemzeti Galériában keressem.... Sunnyogva megköszöntem és elhaladtam. Jahm, nekem ez nem jutott eszembe. Aztán az alagsori kiállításon mit látnak szemeim? Naaaa? Egy magyar képet. Oh, minő megkönnyebbülés, minő elégtétel: mégis van magyar alkotás, háh! Rippl-Rónai! De persze ezt később nem árultam el a teremőrnek... Na mindegy, most már legalább tisztában vagyok vele, hogy magyar képeket ne keressek a Szépművészetiben... Viszont nagy örömömre volt Monet, Cézanne, Pissarro, meg Renoir is. Nem nehéz rájönni, hogy kedvelem az impresszionizmust. Degas nem volt, pedig annak örültem volna legjobban. Hanem aztán volt egyiptológia -minden mennyiségben. Minden darabot alaposan szemügyre vettem, többször megállapítottam, hogy "ez jó lenne otthonra", aztán továbbáltam. Voltam még Hodler képei között is, amik közül megközelítőleg felét tartottam gyönyörűnek, felét meg az "ezmiez" kategóriába soroltam, grimaszolva. Tehát megkedveltem Hodlert.

Fotókiállítás is volt, ha jól emlékszem, Test és lélek címmel. Nem vagyok megbékélve az olyan képekkel, amik éhezőket, sanyarú sorsú, szenvedő embereket ábrázolnak. Hogy miért? Mert egy kép kifejezőerejéhez nem kell esztétikátlannak lenni -szerintem. Az aktokat kedvelem, a portrékat is, meg a "vidámabb" témájú fényképeket. Ha szórakozni és művelődni szeretnék, nincs a terveim között haldoklókról képeket nézegetni. Most eszembe jutott a tegnapi bejegyzésem a Bodies-ról... Megtaláltam a hasonlóságot.

Pippi

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://pippi.blog.hu/api/trackback/id/tr75674779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása