Ez egy felejthetetlen élmény volt, vitathatatlanul megismételhetetlen, kolosszális, juhuje. Ittunk, ettünk, mulattunk, megismerkedtünk felsőbbévesekkel, begyűjtöttünk pár elismerést a házi készítésű Baileys-ünk miatt, sőt, szóba álltunk egy-két Tanárral is (igen, nagy T, mert megérdemlik...). Jó sokat kacagtunk bizonyos beceneveken (emlékeztetőül írtam), meg úgy egyáltalán mindenen. Az évfolyamunkról hatan, az elsősök közül ketten jöttek el, összesen cca. 30-40 fő volt jelen, amin meg is döbbentünk. Bizonyos részleteket itt nem fejtek ki, de lehet érdeklődni, jó sok Reichstag-szindrómás sztorialappal szolgálhatok... Hehh.

A családi karácsonyunk idén is békében, boldogságban, szűk körben és illatfelhőben telik, sokat beszélgetünk (és eszünk), alkoholizálunk (és eszünk), tanulgatok (és közben eszek), meg várom, hogy a Párom is csatlakozzon (igen, végre megint ellátogat szeretett Göcsejembe). A Mókusoknak a karácsonyi meglepetéseket továbbítottam, ex libriseket kaptak, eddig osztatlan sikerem volt, s ez nagy örömmel tölt el. Rengeteg ajánlatot ajándékot kaptam (Freud, a rohadt életbe'!), a legfontosabbak már Pesten vannak (Apu jött értem és hozta őket): a szekrényem, ami valami csúúúúcs, meg a kávéfőzőm (wuhuhuááááá!!!!!!! nyiháááá! jeheheeeee!). Voltunk Tutanhamon kiállításon, hát, vegyes érzelmek maradtak hátra nálam. Made in China. Vizsgák vegyesen sikerülnek, eddig nem vagyok elégedetlen, szerencsére. Ó és:

ezúton szeretnék nagyon boldog, illatos-omlós karácsonyt kívánni ("occón, öccá'!"), főleg Olinnak, Ninának, Ednek, Kirának, Mókusaimnak, Jaynek, BlackHandnak, Bleednek (neszeNeked), ésatöbbi ésatöbbi. Szeretettel.

Hórusz legyen Veletek.