Egy fenomenális filmtörténeti klasszikusban is megjelenik az a pozitivista gondolat, hogy "óvéjz lúkondö brájt száájdof lájf" (eddig |||| || ember mondta, DeeDee a hetedik, ez jelent valamit... mondjuk hogy össze kéne Vele futni...?!), amit egyre gyakrabban hallok azoktól az emberektől, akiket szeretek, mert szeretnek. Most olyan nyegle vagyok, hogy nem hallgatok Rájuk. Hanem képeket böngészgetek, mégpedig letűnt fénykoromról. Hö, ilyenkor jövök rá, milyen jó nekem (csak tudatosan, tudat alatt még nem), mert annyi helyen jártam, hogy csak na. Örülök is neki, igazából nincs még egy aktív tevékenység, amit jobban szeretek, mint utazni, világot látni, túrázni. De mondtam: most ilyen visszamennyé hangulatom van, úgyhogy minden képről/országról, ahol megfordultam, az jutott eszembe, mi volt benne a negatív. Na, ettől hangosan felröhögtem, mert szánalmas, milyen hülyeségeket fel tudok hozni negatívumként. Na, némi ízelítő "Hiszti Kriszti" gondolatvilágából:

Spanyolország (Lloret de Mar)
-akárhány "sarki kisábécé"-be dugtuk be az UV-barnított nózinkat némi -alkoholmentes- üdítőért, vagy szendvicsért, minduntalan fogatlan, bajuszos férfi vigyorgott ránk... szerintem ezeket klónozzák és bolti munkára specializálják... a kellemesen taszító szag a prototípus óta szériatartozék.
-sok a külföldi... például a spanyol. Elképesztő, mennyien vannak a saját országukban... a gyanútlan magyar ilyesmire nincs felkészülve, az útikönyvek ezt nem nagyon említik.
-kevés a monokiniző bombázó (ezt csak hímnemű olvasóim miatt említem). Az mindig kevés, mert sosem elég -állítólag.
-sok a kisgyerek. A turisták azt hiszik, hogy a kisgyerekeket mindenki tolerálja. Én majd az enyéimet tolerálom -maximum. Vagy aztis homokba foglalom, majd meglátjuk. Eszméletlen, mennyi visító kis bajkeverő rohangál a tengerparton. Eltakarják a napot, homokot rugdosnak, fröcsölnek... tisztára, mint a felnőttek!
-már reggel hatkor vége a buliknak. Hallatlan. Pedig a többség hajnali háromkor még sorbaáll a szórakozóhelyeknél (babakocsival, ami az egyel feljebb említett problémát rejti... mármint a babakocsi).
-borzalmas a csapvíz. Ez gondolom azért van, mert óvják a természetet. Kinek van gusztusa azt a borzalmat fogyasztani/használni? Olyannyira klóros volt, hogy begöndörödött a hajam. Ja nem, az a fodrász volt, várjál... Na mindegy, fúj. Hirtelen ennyi jutott eszembe Spanyolhonról, ami negatív. Naugye, hogy jó helynek tűnik? Imádom.

Tunézia (Üdülőövezet)
-képesek és arabul beszélnek... nagyon izgató, mikor idegen férfiak öklendezve próbálnak rádsózni valami kacatot. Aztán megállsz, terminátor-tekintettel, tört angollal közlöd, hogy "nem, kössz" (ami egyébkén egy kiváló magyar önsajnáló-együttes reklámozására hasonlít), erre az ürge összeráncolja a szemöldökét, felemeli a kezét és mégveszettebbül öklendezik...
-bántják a tevéket. Például rájuk ültetnek engem. No comment.
-kevés a monokiniző bombázó.
-a szállodák csillagjainak számával fordítottan arányos a tenger szagának mértéke. Valószínűleg azért, mert a kevesebbcsillagos szállodák előtti partszakaszt a helybéliek is használják. Vagy a hínár miatt.
-nem éppen európai felfogás, ami a higiéniát illeti. Ezt majd egy "Undorító dolgok a világban" című bejegyzésben kifejtem a politika és a keresztes hadjáratok között.
-meleg. Öreg hiba, nehezen viselem.

Lengyelország (Krakkó-Auschwitz)
-a lokális rádióadók műsorvezetői lengyelül hadarnak. Ez olyan, mint mikor a kisgyerek belehajol a kádba és sietve elbuborékolja a Himnuszt.
-túlzottan hasonló a mentalitásuk a miénkhez... (vidéki átlag magyar ember kedvességével fűszerezve)
-minden kajához odareszelnek négyféle zöldterméket (egyszer diagnosztizáltam az összetételt: sárgarépa, uborka, fehérkáposzta és vöröskáposzta). Semmi májkárosító fűszeres, zsírban sült krumpli... Azt hiszik, hosszútávon élvezhető az egészséges életmód.
-kevés a monokiniző bombázó.
-sok helyen nincs belépőjegy, a gyanútlan turista meg beáll a hosszú sor végére, mire kiderül, hogy az a büfé, vagy az információ...
-sok az erre-arra rendszertelenül tekergő út, amiről általában kiderül, hogy csak egy-két családiház van mellette és visszavezet a városba.
-bazinagy területeket hagynak kihasználatlanul, pedig alkalmasak lennének szántóföldnek, állítólag a humusz-tartaom miatt is. Ottvan például az a Birkenau... (Najó, ez gonosz volt, akinek sérti a nagypapája emlékét, attól ezúton is elnézést kérek, bár szerintem a nagypapa is jobban örült volna egy szántóföldnek ott, annakidején).

Csehország
-már alapból negatívum, hogy munka-ügyben jártam el Prágában, nemhogy a tény: nem láttam semmit a látnivalókból, csak a külvárosi ipari-részleget, meg egy "üzleti ebéd" álnéven futó kötelező zabálást egy vidéki vendéglőben (na, az jó volt).
-nem beszélnek folyékonyan mmagyarul, borzasztó volt ráébredni.
-kevés a monokiniző bombázó.
-az autópályák egy része olyan, mint a teraszom: járólapszerű kockákból van kirakva, igaz, a kockák nagyobbak... kicsit... de a lényeg, hogy 160-nál igenis redőzöttnek tűnt az útburkolat, ami komoly hasi fájdalmakat eredményezett.

Ausztria (tulajdonképpen szanaszerte)
-túlzottan beleszerettem.
-kevés a monokiniző bombázó.
-nem szeretik a magyarokat (megjegyzem, én sem mindegyiket).

Svájc (átutazós-körülnézős)
-minek nekik annyi nyelv? Összezavarodnak majd, aztán svájci pontosság ide, vagy oda, ittis megjelennek majd a kínaiak.
-kevés a monokiniző bombázó.

Liechtenstein (könyörgöm... Vaduz, mert csak az van)
-klausztrofóbiám lett, ahogy átléptük a határt. A tudat, hogy ez egy ország és mindjárt vége -mármint földrajzilag. És fővárosa van. Hát nyugtalanító, na. Mint valami mikroorganizmus Európában... És leírni is bonyolult.
-itt nem is csoda, hogy nincsenek monokiniző bombázók, de azért kár...

Nagy-Britannia (London)
-nem lehet szemkontaktust létrehozni: nem képesek egy egészsges szemezésre!
-sietnek, rohannak, szaladnak, kávévalsietnek, kávéznisietnek, sietveolvassákazújságot.
-angolul beszélnek (számomra ez a legnagyobb probléma...)
-sok a fekete bőrű (ez nem rasszizmus, csupán valahogy nem szimpizek az arcformájukkal)
-borzasztó drága bejutni a reptértől a városig
-kevés a monokiniző bombázó, de legalább meleg sincs annyira...
-sok az "alternatív" fiatal, akikre reggel ráborult a ruhásszekrény, aztán anyukájuk felét szedte csak le róluk, így a sál és a rövidnadrág kombója a hétköznapi viselet (-január).
-látványosan fontosak. Fontosak Neked, nekem, a világnak, a mongol sivatagipintyeknek...
-el vannak szigetelve, például a só és az erős fűszerek világától. Meg Európától, vízzel.

Németország (Bad Marienberg, Ravensburg, Bonn, stb., ez a legszaftosabb, ezt hagytam a végére. a Jürgenek hazáját...)
-túl messze van
-túl keveset lehettem ott
-túl az óperencián
-Tool.
-sajnos nem szeretik a magyarokat -ott sem. Szerintem ez a német ajkúaknál alap...
-nem bírnék beilleszkedni egy ilyen precíz környezetbe...

Ennyi. Így a végén kijelenteném, hogy Spanyolországba visszahúz a szív, Tunéziában csodálatos élményekkel lettem gazdagabb, Lengyelország és Anglia fenomenális, Ausztria és Németország pedig a szívem csücske, hogy a többit ne is említsem. Hozzá tudnék szokni az utazgatáshoz, úgyhogy nagyon értékelem, hogy ennyi helyre eljuthattam. A listából Szlovénia és Szlovákia kimaradt, ott épp hogy csak átutaztunk. Mára ennyi, mert álmos vagyok, de jó volt nosztalgiázni. Irigyelj.

Pippi