HTML

A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

"Az őrület és a határán."

Napi okosság:

Címkék

alvás (3) barátok (32) betegség (5) bkv (9) blog (2) budapest (18) buli (14) család (7) desszert (3) egészségügy (1) egyiptomi (2) éjszaka (12) emberek (18) evészet (11) film (1) fogyás (1) fraktál (1) halottaknapja (1) hétvége (6) humor (11) internet (16) ismerősök (1) karácsony (5) kopt (2) kritika (11) munka (5) nyár (5) nyomorom (10) öröm (7) otthon (13) pályázat (2) suli (14) utazás (5) vevészet (2) vizsgaidőszak (3) zh (5) Címkefelhő

2009.01.14. 13:06 Pippi

Kritizálódósdi.

Mivel tanulnom kéne, természetesen nincs hozzá kedvem. Ellenben rámtört a közölhetnék, tehát... (-ahogy Olin zárja bosszantó mondatait.Hihi) Úgy gondoltam, megosztom szerény olvasótáborommal, milyen nagyszerű filmművészeti alkotást láttam valamikor régebben... Igazából azért most ecsetelem a hatását, mert még mindig vannak utórezgések. Hopp. Most is. Tehát a film, amiről szólni kívánok, 2003-ban készült, színes, francia-belga-kanadai-angol animációs MESE (szerintem), amit melesleg öt évig rajzoltak. Egyes kritikák igazi "francia rémesnek" titulálják, s valahol igazuk is van. Tipikusan olyan alkotás, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Vagy nagyon tetszik ez a stílus, vagy nem. Hivatalos díjai (Cézár-díj és Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2004) - Legjobb animációs film kategória győztese)
és jelölései nem igazán befolyásoltak a megítélésében, viszont csak egyetérteni tudok a kritikusokkal. Szereplői egytől-egyig karikatúrák, mégpedig olyan kifejezőek, amilyet még életemben nem láttam... Társadalomkritika- hajaj. Leírhatnám, tulajdonképpen miről szól, de az a helyzet, hogy nem tudom. Ennek egyszerű az oka: mindenkinek, minden alkalommal mást jelent. Akárhányszor ültem neki, mindig teljesen más nézőpontot találtam magamnak. Nahát! Hm. Egy halom eltúlzott, ronda, nyomasztó színvilágú helyszín, szereplő, hangulat, mindez mérhetetlen ironiával megspékelve. Fárasztja az ember szemét, lelkét, agyát. Sokak számára pedig szokatlan lehet, hogy a karakterek nem igazán fecsegős típusok. Nem, nem némafilm, de a szereplők "szövege" kimerül néhány, igen egzotikusan artikulált hangban... Bevallom, nem emlékszem pontosan, de szerintem nem igazán volt benne érthető szöveg. Ellenben a hanghatások bámulatosak. Igazán hatnak az érzékekre. Ó és a filmzene! Hát az valami zseniális. Hány, de hány embertől hallottam már, hogy "a film vacak, de a zenéje...!" Mert tényleg. Amilyen kedvetlenítő környezetben játszódik a cselekmény nagy része, legalább olyan hangulatos, vidám, energikus, stb. a zenéje! Kontrasztos, na. Most már elárulom a címet, de könyörgök, aki rákeres, ne részleteket nézzen meg belőle, úgy vacak az egész -arról nem is beszélve, hogy érthetetlen... Belleville randevú (Les Triplettes de Belleville). Jó szórakozást!

Pippi

Szólj hozzá!

Címkék: kritika film


A bejegyzés trackback címe:

https://pippi.blog.hu/api/trackback/id/tr28877262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása