Minden, amit nem hagytunk hátra, az vagy mellettünk van, vagy előttünk. Ősi bögyörőpiszkáni saolin mondás, legalább két perce. Hát mögöttem egy nagy adag túróscsuszát, hogy némi táj-"fun" is kerüljön bele. Vége valá az első félévnek, jelenleg vizsgaidőszaglászok, eddig egész emberien megállom a helyem, lány létemre meg hogyne! Lehet találgatni, miért vagyok még a szokásosnál is összeszedetlenebb, de inkább megmondom -pletykákat megelőzendő: forraltbor. Vörös, szőke, szépen sorban. A mai napot ezentúl pirosbetűvel szedem az írógépen, ugyanis ma (kétezernyóc december huszadik napján) délelőtt (déli tizenkét órát megelőzően) átadásra került az a bizonyos 32 négyzetméter, ami a víg jövőt jelenti a víg jövő elé néző egyetemista számára. Lakótársamul Boszit szemeltem ki, aki némi kényszer alatt azt vallotta, hogy "igen!". Így esett, hogy majd mi ketten lenyűgözzük a világot. Hogy mivel, az majd útközben -vagy a retorika vizsgán- kiderül. Hm. Hát a lakás az nyilván szép, elvégreis az enyém (mármint haszonélvezetileg). No, most hirtelen megfürdök! (folyt.köv.)

Pippi