Szép napok járnak, vizsgaidőszak ide vagy oda. Ma filozófiából vetettük papírra a véleményünk arról, hogy vajon A, B vagy C. Véleményeink általában eltértek, s mint holmi fórumon, bizonygattuk az igazunk. Mígnem kiderült, hogy nem is ugyanarról alkottunk "véleményt". Na, lényeg, hogy én értem, amit értek. Maga a számonkérés viccesen, víg hangulatban telt, mindenki egységesen röhögött kínjában... Hogy ennek mi a következménye, az majd a reklám után kiderül. ------ Hát épp most derült ki. Gondoltam, blogírás közben meglesem, hátha esetleg. És igen! Hagyján, hogy átmentem, hármas lett. Örülök, mert innét már csak felfelé visz az út, hiszen Drágajó Tanárunk kijelentette, hogy aki javítót tesz, az rontani nem ronthat azzal a jeggyel... Szóval uccu nekijje! Holnapra készülgetek, építészettörténetből lesz vizsgám, tanál az is jól sikerül majd... Jelenleg semmi sem szegheti kedvem, ez egy szép nap volt... Naszóval megírtuk a filót (ami hármaslett, éljeksoká! hehe...), aztán hazaszaladtam, majd vissza -nem vagyok bolond, csakhát gyakoroltam a tájékozódást...., viccet félretéve: Könyvtárban összefutottam Eddel, Kockával, Olinnal meg Bogyóval, utóbbi két delikvens kevésbé tartott igényt a társaságomra, imígyen a két hímmel boldogítottuk egymást. Ígéretemhez híven Ednek megmutattam a digitális fotógyűjteményem, mely százhatvannégy képben ad némi rálátást az elmúlt pár évemre. Hát vicces volt, csak sajnos az állandóan rohanó világ... Hazajöttem, majd nekiálltam tanulni, mert ugyebár a dongaboltozat és a félköríves apszisok intellektuális humorom szerves részét képezik, magyarul röhejes, hogy erről kell tanulnom. De sebaj, legalább felismerem a szebbnél szebb gótikus és reneszánsz templomokat. Ollé. Naszóval tanultam, majd bekapcsoltam a DabasRádiót, ahol Ednek két órát adtak az önmegvalósításra. Egész jó kis zenéket produkált, a híres-hírhedt dumája meg naná, hogy hajaj. Hallgattam okos fülekkel, meg jegyzeteltem, nehogy leszidjon, hogy kamuzok. Ennek eredményeképpen el lehet képzelni Pippi Királylányt a hatalmas, puha kanapéján, forrócsokival, a jegyzettömbbe pötyög néha, ölében az építészettörténet könyv, melyben az oszloprendeket csodálja őszinte áhítattal, közben szól a Macarena (melyet speciálisan neki szánt a fentebb említett zseniális Műsorvezeő Úr). Jóvót. Hanem aztán online kommunikációba elegyedtem egy régi ismerősömmel, Manóval, erről majd legközelebb írok, ha írok... Meg beszéltem Olinnal is, aki kikunyerálta a karácsonyozós képeket -megjegyzem, nem volt nehéz-, eközben meggyűlt a bajom az operációs rendszeremmel, ami ugyebár legjobb barátok közt szólva is egy csinos, nagy kupac trágya. Szóval manuálisan megoldottuk a helyzetet, merthát így tesz két lány, ha hibás a rendszer... Később Eddel is beszélgettem, jól megkritizálódtam, amit derekasan viselt, tudja jól, hogy építő jellegű kritikának szántam, meghát néha hasznos az őszinteség. Félreértés elkerülése: JÓ volt a dumája -ezt leszögezném. Trécselésünk során Édesanyja tetten ért minket, s miután én lapítva vártam, hogy le leszünk szúrva a kései időpont miatt, Ed megosztotta velem, amit Anyukája rólam mondott és nahát ez ugyancsak feltette a szép napom i-jére a pontot. Hiába, az emberek szeretik a pozitív hozzáállást személyük irányába éshát kár tagadni, hogy igenis adunk a véleményekre. Mindenki. Csak van, aki elismeri, hogy a környezete által meghatározott a személyisége, van, aki nem. Én elismerem és örülök is neki, mert általában olyan emberek véleményére figyelek oda, akiket magam is értékesnek tartok... Nah így próbálok én jobb ember lenni, több-kevesebb sikerrel. De sebaj, amíg mindig van(nak) Valaki(k), aki(k) alakítanak, addig szívesen alakulok. Csak legyenek és mondják jól oda a frankót. Hát szóval így jártam, jól jártam. Ó, meg Dexterrel is beszéltem, Vele is megosztottam a képes dokumentációt, meg kibeszéltük a fentebb taglalt rádióműsort, mert nehogymár ne pletykálódjak a Földijeimnek is. Na, a mai napot is eseménydúsan telt, remélem, a holnapi is hordozza majd a remény szikráját... Jó dolog mosollyal az arcomon álomba szenderülni. A hozzávalókat lásd fentebb.
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.