Hogyis van az a dolog a mesékkel meg a hősi jellemekkel? Mittudomén. De vannak percek, mikor kialakul egy emberi kapcsolat, énmeg végignézem, mert az nekem jó. Miért jó? Hát mert többnyire azokat az emberi kapcsolatokat és bénázásokat szeretem figyelemmel kísérni, amelyek a Barátaim -persze, ezek a nagybetűs Barátok- között születnek, folynak és múlnak el. Íme egy újabb emléktábla, melyet most a méltán híres Dexter-DeeDee párosnak ajánlok, mert megérdemlik. Mert néha kell a bizonytalanság. Egy nemunalmas kapcsolat a környezetet is megörvendezteti, énmeg néha jókat nevettem. És igen, volt, hogy magaménak éreztem ezt is. Nehéz és rögös út hozta össze a két illetőt, meg lehet hogy még mindig zötykölődnek, de kit érdekel? Együtt verik be a fejüket, mikor a kocsi kátyúba szalad. Énmeg csak ülök a hátsó ülésen, néha előrehajolok. Olyankor kapok két puszit, meg bátorítást. De előfordul, hogy énis beverem a fejem, Velük együtt. Megéri.
Külön előbb ismertem Egyiket, mint a Másikat. Fenetudja, melyik melyik. Annyira nagyon különbözők, hogy. És a stílusuk! Mert mindkettőnek van, s nem is akármilyen. Az Egyik csapodár és szeleburdi és a tetejébe kissé felelőtlen is, de mégis nagyon kellemes természete van, megbízható és valljuk be, jó Barátom. A Másik egy nagyon egyszerű kivitele az összes emberi tulajdonság egyvelegének. Ezalatt azt kell érteni, hogy kissé hasonlít Csuporkára, csak Benne nincsen X-vegyszer...
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.