HTML

A Hitvány Papírkutya kalandjai a Vízzel

"Az őrület és a határán."

Napi okosság:

Címkék

alvás (3) barátok (32) betegség (5) bkv (9) blog (2) budapest (18) buli (14) család (7) desszert (3) egészségügy (1) egyiptomi (2) éjszaka (12) emberek (18) evészet (11) film (1) fogyás (1) fraktál (1) halottaknapja (1) hétvége (6) humor (11) internet (16) ismerősök (1) karácsony (5) kopt (2) kritika (11) munka (5) nyár (5) nyomorom (10) öröm (7) otthon (13) pályázat (2) suli (14) utazás (5) vevészet (2) vizsgaidőszak (3) zh (5) Címkefelhő

2009.02.19. 19:34 Pippi

Aki bújt, aki REM

Ma álmodtam. Álmomban legalább nyolc sms-t kaptam. Mind szomorú, elutasító, vagy rossz hírt közlő volt. Aztán felébredtem... kedves hangvételű rövid szöveges üzenetek várakoztak a telefonom kijelzőjén. A mai napom emlék.
Épp Olint várom. Kimerült vagyok, pedig aludtam. Míg lefő a kávé -gondoltam- mesélek egy kicsit, hogy láttam ma a várost. Először is itt élek, ez némileg befolyásol: a kötődés miatt hajlamos vagyok szebbnek látni a dolgokat (így lehet ez az emberekkel is, de egyáltalán nem bánom). Ma naplemente előtt felpattantam a négyes-hatosra és meg sem álltam a végállomásig. Az amatőr sötétség (szürkület) megnyugtatóan hatott a borzos idegrendszeremre és mégborzosabb lelkiállapotomra. Ültem és kizártam a tömeget, ami a villamoson belül tülekedett. Nem adtam át a helyem, tekintetem mereven az üvegre tapadt és valahogy nem láttam ki rajta. Nem azért mert koszos volt, nem is a fények miatt. Valahogy a semmit néztem és jól esett. Aztán a semmibe beuszott a Boráros-tér, majd lassan a Duna. Hosszú időre az elém táruló ridegségre akasztottam a gondolataim. Olvadozó hó, seszínű utcák, a lelkiismeretes autósoknál felkapcsolt világítás. Valahol épp lement a nap, eltűnt az a bíztató pír az égről. A Duna észrevétlenül tette a dolgát alattunk, de én azért csak megláttam, ahogy tompán csillog. Utálom a tájleíró maszlagot, de most igenis szembe jött velem a szépség. A nyugalom. Aztán egy kedves hang közölte, hogy végállomás. Nem szálltam le. Megnéztem ugyanezt visszafelé is. Minden eltűnt. Besötétedett, sóhajtottam... Holnap már egészen más arca lesz. Fő a változatosság. Hazajöttem, most várom a változatosságmentesen finom kávémat a változatlanul kényelmes székemben, a minden változást mellőző otthonomban. Mégis milyen jó! Szeretem...

Pippi
 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest bkv otthon


A bejegyzés trackback címe:

https://pippi.blog.hu/api/trackback/id/tr64953412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása