Ez a mai nap a tökéletes értelmetlenségnek állított emlékművet. Igazából semmiféle tevékenységet nem végeztem, ami csinálásnak számít... A nemcsinálást is meguntam úgy húszpercenként. De! Mivel Pippi képtelen arra a dologra, hogy unatkozás: mindig csinált valamit, ami nemcsinálás. Magyarul: ettem, feküdtem, ettem, gépeztem, feküdtem. Na. Ugye hogy most is elkeserítő a helyzet? A mai napom hangulati görbéjének felfelé ívelő szakaszáért leginkábba Nagy Fehér Főnök (tulajdonképpen: Apu), a Nagyim, a kullai pékséges eladóhölgyike, Ed (aki nagyobb és fehér is, de kevésbé főnök), meg az általam körbetelefonált kedves ismerősök hangja volt felelős.... Apukám karácsonyfa-biznisszel okozott nagy örömet a család nőnemű egyedeinek, ugyanis sikerült kikunyerálnunk Nála, hogy a ház mindkét szintjén legyen egy-egy tűlevelű zöldség. Erről azért kifejtem a véleményem, mert jólesik... A karácsony -mint korábban említettem- nálam is az egyik leghangulatosabb ünnepnek számít (talán csak a Rózsaszín, Terhes Hódok Fogfájós Világnapja múlja felül...). Kellenek a szememnek a gyertyák, a csilli-villi dekorációk, az apró kis égősorok, a fa, a bejgli, az aszalt narancskarika, a kockásmamusz meg a dekopírfűrész... Én személy szerint havat is rendeltem, dehát könyörgöm, a hazai munkamorállal nem csoda, ha az sem ér ide időben (megjegyzem, kaptam már májusban karácsonyi képeslapot...). Hideg, az bezzeg van, nem is bánom, legalább villoghatok az überszekszi, norvégmintás kesztyűmben. Cuki vagyok. (Háttérből kételkedő röhögés hallatszik...) Lényeg, hogy van fánk. Nem lekváros, hanem karácsonyfánk. Meg mégegy. A díszítés az majd egy külön móka lesz, aminek minden évben az a vége, hogy a legtürelmesebb családtag abban a megtiszteltetésben részesül, hogy végigcsinálhatja egyedül, miután a többiek megunták. A mi kis család jellegű közösségünkre levetítve: Apu felaggat két gömböcskét, örül egy kört, én feldobok pár doboznyi apró kütyüt, Anyu pedig feldíszíti szegény tűlevelű jószágot. Aztán a másikat is. De holnap lehet, hogy ráveszem magam a komolyabb volumenű közbenjárásra is. Mert megérdemli. Nah, az Ed-féle jóhír meg egy remek munka-ajánlat lefixálása volt, immáron nem csak próbaidős a rádiónál. Ez rövidtávon könnyed esti kikapcsolódást jelent népes rajongótáborának, hosszútávon meg jövedelmet és karriert, meg hogy bizony lemarad majd néhány buliról -köszönet a csodálatos és rendkívül rugalmas tömegközlekedésnek fővárosunk és a környező települések között. Magyarul fenébe a Jolánnal. Szóval remélem (oké, tudom, csak az túl könnyed hangvételű lenne), hosszútávon is bejön majd Neki a meló. Ed, Te vagy jelenleg a FUNtastic4 egyetlen, állandó munkahellyel rendelkező tagja. Mi derül ki ebből? Hogy egy férfiembernek kell majd eltartania három nagyigényű hölgyeményt... hihi... Viccet félretéve ezúton is drakulálok. A lelkemben szétáradó örömöt még fokozta, hogy legtöbb ismerősömet sikerült elérnem, már nyilván azok közül, akiket karácsonyi köszöntésre méltattam, mert én ilyen anatómiai csoda vagyok (csupaszív, csupamáj, mindezt ész nélkül...). Meg még házi kenyeret is sikerült vennem, ami így karácsony tájékán úgy fogy, mint zombik körében az iskoláslány... Kissé beárnyékolta a jó hangulatom, hogy itthon hosszasan beszélgettünk Apu mai munkavégzéséről, illetve annak helyéről. Még úgy is meghatódtam és felkavart a dolog, hogy ott sem voltam. Létezik "valahol az erdőn túl", a város zajától távol egy eldugott, szerény körülmények közt, észrevétlenül működő otthon, szellemi fogyatékosok számára. Nem szeretném kifejteni, miket mesélt Apu, de ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nincs nagyobb érték a birtokomban, mint az öntudat (szellemi épség) és a fizikális egészség. És az egész történet valahogy csavarosan összefonódott az agyamban a karácsonnyal, s végül megállapítottam, hogy minden munka közül, amit ember végezhet, az a legborzasztóbb, amikor nem ép, egészséges emberekkel kell foglalkozni... Minden tiszteletem és megbecsülésem az ápolóké, a gyógypedagógusoké... (nyilván leszámítva azt a szívtelen réteget, akik naponta megbuknak az emberséges bánásmód- vizsgán....). Márpedig a nemegészséges emberekkel karácsonykor és minden más ünnepnap alatt foglalkozni kell... arról nem is beszélve, hogy nem sokkal minimálbér feletti összegért. Miért jutottak eszembe a képviselők meg a nyakkendős semmittevők... Némi kesernyés szájízzel térek most nyugovóra, holnap majd a karácsony-illat kigyógyít.

Pippi