Kell néha az állandóság, néha meg unalmas. Hogy hányadán állsz a folyton változó okosságokkal, nem könnyű megmondani, mert mikor nyeregben érzed magad, kiderül, hogy nincs alattad a ló. Naja, könnyű odaképzelni.
Az imént töltöttem le egy aranyos kis játékot, ami valószínűleg órákon át elszórakoztat majd. Persze alkalmanként 10 perces játékkal, mert többet nem bírok idegekkel. Tudnám, mi a fenének töltök le ilyeneket, ha csak az idegrendszeremet túráztatom velük.
Töröltem.
Mostmeg várok, mert nincs kihez szóljak egy szót. Mint az nyilvánvaló, nem szeretem ezt az állapotot. Többnyire. Azon gondolkoztam, kéne valami háziállat. De azt a jószágot meg csak félteném. Meg persze a macera a "karbantartással". Pedig szeretem a szőrös, melegvérű állatokat. Volt hörcsögöm. Más nem fért el egyik lakásunkban (hagyományos, emeleti proletárlak), az állatkínzás meg nem kenyerem. Mert bizony az ilyen lábtörlő-imitátor pudlik még csak-csak elvannak egy kisebb fotelban, de szerintem azért a spániel már nem a benntlakásos kategória. Csivava a limit. De úgynézem, nekem egyelőre nem adatik meg egy nagyobbacska háziállat. Pedig a bocikkal sincsen bajom. Najó, a kecskének nem olyan szépek a szemei, a tyúk meg még nálam is együgyűbb állat -pedig ez nagy szó.
Na most keresek valami kellően értelmetlent a tévében, csak mert.
Pippi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.