Végre elérkezett az a hétvége, mikor Ed családlátogatáson volt nálunk, az óperencián túl, Terabithia -n innen. Baromi jól éreztem magam, felejthetetlen élmény volt, még az is, hogy bezártak minket a tv-toronyba (míg wc-n voltunk, sikerenes bezárt -ejgen, lehet hangosan röhögni, én azért rendesen megijedtem. Ed persze jóízűen kinevetett.)... Jártunk-keltünk, kajáltunk, nem sokat aludtunk. Első este Dexter jött értünk a Vitaraval, úgyhogy gyomorzaklató dimb-domb-túrán vettünk részt, ami legalább olyan fraankó volt, mint amiken eddig részt vettem. DeeDee is ott volt, tehát négyesben riogattuk az erdő-mező népét, majd betámadtuk a méltán hírhedt kék-piros üzletlánc egy hipermarketjét, ahol lufikutyára, fagyira és energiaitalra tettünk szert. A lufikutyát ügyesen kikommandóztuk, a fagyinak előre eltervezett sanyarú sorsa pedig egy hintában végeztetett be... A holdfénynél fagyizni egy erdő tisztásán, hintában, Barátokkal -felbecsülhetetlen. Hát még a lufikutya. Remélem, Dexter és DeeDee is megkedvelték az én drága Barátomat. Nyí, kell még ilyen! Nem találok rá szavakat. Maradnak az emlékképek. Meg talán majd egyszer Olinék is megtisztelnek minket felbukkanásukkal. Hmmm!

Pippi